A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarország, államiság, millennium

való egyenes és törvényes leszármazását is bizonyítania kellett. A bi­zonyítás másik, könnyebb módja a nemesség gyakorlatának bizonyítá­sa volt, midőn az igazoló nemeslevél, vagy birtokadomány-levél elő- mutatása mellett a nemesi előjogok 60 éves gyakorlatát tartozott iga­zolni. A nemesség igazolásának ily módja közigazgatási per volt, melyben első fokon a vármegye ítélkezett, másodfokon a Helytartóta­nács, harmadfokon pedig a Magyar Királyi Udvari Kancellária útján a király döntött. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban található nemességi perek gyűjteménye az 1774 és 1848 közötti Bihar vármegyei nemes­ség-igazolási pereket tartalmazza.4 A perekhez mutató is készült betű­rendben, s több mint 600 személy ügyét öleli fel. 1848-ban a nemesi előjogok megszűntek. A nemesség megszűnt kiváltságos rendi osztály lenni, ettől kezdve a nemesség csak társa­dalmi jelentőséggel bírt. Nemesség-adományozásra később is sor ke­rült. Az 1867 utáni nemesítések a magyar minisztertanács hozzájáru­lásával tett miniszteri előterjesztések alapján történtek (foglalkozás szerint az illetékes miniszter terjesztette a minisztertanács elé). A Bel­ügyminisztérium, mint a legfőbb nemesi hatóság a nemesség­adományozás iránti kérvényeket Bécsbe, az ő felsége személye körüli minisztériumhoz tette át. Ez pedig a király elé terjesztette azokat. Ne­mesi rangra, valamint magasabb nemesi rangfokozatra emelésnél 2-24 ezer koronáig terjedő díjat kellett fizetni. Díjmentességet a pénzügy- miniszter hozzájárulása esetén csak köztisztviselő, vagy katonatiszt kaphatott. A nemességért folyamodó előnév gyanánt kérhette születé­se, vagy birtoka helyének nevét, címere pedig gyakran foglalkozásával volt összefüggésben. 1923-ban Rakovszky Iván belügyminiszteri körrendeleté értel­mében mindenkinek igazolnia kellett nemességét az anyakönyvi be­jegyzéseknél: „...a rangot jelző nemesi megjelölés , vagy előnév csak­is akkor írható be, ha ez a nemesség ,vagy előnév belügyileg igazolva van. ”5 A rendelet következménye az lett, hogy az 1930-as években a nemesség-igazolások száma annyira megnőtt, hogy pl. a levéltárak országszerte kezdték az egykorú és eredeti iratokból kigyűjteni a ne­mességre vonatkozó ügyiratokat. így jött létre pl. az Osváth és a Reszeghy-hagyaték. Reszeghy Lajos, mint nemesség-kutató életművét a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárra hagyományozta. Feljegyzései, cik­234 Szendiné Orvos Erzsébet: Magyarság, államiság, millennium 4 HBML. IV.A. 6/e. ^ Magyar Rendeletek Tára 41.200/1923.

Next

/
Thumbnails
Contents