A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

—........ ;■ ' i .

közmunkával lehet számolni. így pl. Nádudvar 490 igás és 500 kézi napszámmal; Püspökladány 1670 igás és 3018 kézi napszámmal vesz részt a védekezésben.30

A belvizek esetében az állóvizek egészségre káros hatása foglalkoztatja ezekben az években az egészségügyi szakembereket. Mindemellett a vármegyei közigazgatás is, éppen a különféle járványok megelőzése érdekében tartja napirenden ezt a kérdést. Egy 1911-ből származó, nádudvari elöljárósági jelentés az alispáni hivatalhoz a következőket írja: „... a község szélén egy óriási terjedelmű állóvíz van, amely részben a kifolyó ártézi kút vizéből, az ott felgyülemlett csapadékvizekből, valamint a belvizekből tevődik össze... ”. Ez a posványos víz, mindamellett, hogy a körülötte álló házak falait is átáztatja s azokat „leomlással fenyegeti”, de az egészségre is nagymértékben ártalmas.3' Végezetül idézzünk egy világháborús hírt is: a kultúrmérnöki hivatal azt javasolja a vármegye alispáni hivatalának, hogy az Ér folyó medrének tisztításához vegyenek igénybe hadifoglyokat.32

A Hortobágy-Berettyó csatorna - mint említettük - Nádudvartól lefelé, Szent Ágotán át már az 1890-es években elkészült, míg a felső szakaszának építése csak a századforduló után kezdődik el. A debreceni kultúrmérnöki hivatal 1909-ben készíti el az első terveket a Hortobágy felső részének szabályozására. Említsük meg, hogy a hivatal vezetője ekkor Jármy Tamás s a két tervező mérnök Simon Aladár és Melkó Kálmán kir.mérnökök. A csatorna nyomvonalának kijelölése bonyodalmakkal járhatott, mert a részlettervek elkészítésére (hossz- és kereszt-szelvények) csak 1912-ben kerül sor. Ez a terv tartalmazza a nádudvari Hort- és Zádor folyások vizének lecsapolását is, illetve a Hort jobbpartjának területéről a belvizek levezetését is. Végre a tényleges munkavégzés 1912-ben veszi kezdetét és 1914-re fejeződik be.33 Különös, de valós tény, hogy Tiszacsege községnek 1888. év óta tiszai kikötőhelye van, amelynek szabályos működési szabályrendelete is van. E kikötőre vonatkozik a főhatóságnak az az 1910-ből származó felhívása, hogy a község tegyen javaslatot a szabad kikötő helyére.34

226 Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

3U Uo. 1910. 132.cs. 388.sz.

31 Uo. 1911. 137.cs. 2809.sz.

32 Uo. 1915. 152.cs. 11276.SZ.

33 Uo. 1917. 153.cs. 329.sz.

34 Uo. 1910. 133.cs. 2670.SZ.