A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

vasszerkezetű közúti hidat, amely az 1890-es években épült, de ma is áll, eredeti formájában. Ugyanekkor épül a Szent-Agota hídtól délre, a csatorna és a szolnok-debreceni vasútvonal fölött az új vasúti híd s mellette a közúti híd is. Mindkettőt a II. világháború után kényszerűen újjáépítették.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 217

6. A belvízrendezés

A belvízrendezés a Tiszántúlon - és szúkebb környezetünkben - a Kék-Kálló rendezésével veszi kezdetét. Ez ügyben az első hivatalos lépés 1889-ben történik, amikor a kereskedelemügyi tárca elrendeli a „Berettyó-Körös Társulatnak”, hogy tegyen lépéseket a Kék-Kálló csatorna megépítésére. Ennek terveit egyébként ekkorra a VI. kerületi kultúrmérnöki hivatal (székhelye Debrecen volt) már elkészítette. A Kék-Kálló ér vízgyűjtő területe a Hortobágy és a Berettyó által közrezárt háromszög alakú terület, mely észak-déli irányban húzódott. A felső-szabolcsi nyírvizektől a Berettyóig húzódó terület nagysága mintegy 110.000 hektárt tett ki. Maga a Kék-Kálló tulajdonképpen a Berettyó egyik felhagyott, holt ága volt, amely Esztárná] indult és húzódott Konyár felé, miközben Konyár és Derecske között vizenyős területeket alkotott, majd Derecskénél nyugatra fordulva haladt a Sárrét felé. Ezen az erősen vízkáros területen gyakran előfordult, hogy a helybeli lakosok, szabadulni akarván a víztől, valahol „gerincet” vágtak a víz szélén s az, az alattuk fekvő területre folyva, azt árasztotta el. A Kék Kálló rendezése tehát azt a feladatot jelentette, hogy a vizeket visszatartó gerinceket átvágva, egy főágból és minél több mellékágból álló csatornarendszer alakuljon ki. A terv szerint tehát egy főcsatorna a Derecske és Konyár közötti ágakat kell összefogja, amely főcsatorna elhalad Berettyóújfalu mellett és Bakonszegnél torkollik a Berettyóba. A főcsatorna két ága közül az egyik a Konyári- a másik a Bagosi ág, mely utóbbit nevezik I. számú főfolyásnak is. Ez esetben természetes, hogy a Konyán ág a II. számú főfolyás, amely Nagyiéta és Vértes mellett húzódik fel északnak, egészen Nyírlugosig. Az 1. sz. főfolyás pedig Nyíradony felé haladtában Gút erdeinél ér véget. Ezzel az I. főfolyással párhuzamosan haladnak az 1. és 2. mellék folyások Aradványpuszta,- illetve Nyíradonyig. A II. sz. főfolyásból indították a 3. mellékfolyást, amely Hosszúpályin át Új Léta határáig ért. Végül a 4, sz. mellékfolyás