A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése
eséséből. Ennek következtében a folyó medre hihetetlenül kanyargóssá vált. A Szolnoktól a torkolatig tartó alsó szakasz pedig még lassúbb folyású és kacskaringósabb volt. Ennek lett a következménye, hogy a tavaszi hó-olvadások idején a Kárpátokból oly nagy mennyiségű víz zúdult le a Tiszán, amelyet a középső és alsó szakaszok medre befogadni nem volt képes. Ezek a tiszai áradások általában Tiszadobnál törtek ki, s a Tisza vize itt zúdult le a Tiszántúl legmélyebb fekvésű völgyén, a Hortobágy völgyén át le egészen a Berettyóig. A tájegység másik vízügyi problémája a Berettyó volt, amely Újfalu után Bakonszegnél elveszítette a medrét és hatalmas területeket mocsárral borítva be csatlakozott a Köröshöz. Maga a Körös is, annak mindhárom ága, tulajdonképpen csaknem meder nélkül terült szét az alsó folyásán, így alakítva ki a Nagy-Sárrét mocsarát. A Berettyó alkotta mocsárvilág pedig a Kis Sárrét vadvíz-világa volt. Mind a Kis-, mmd a Nagy-Sárrét vízborította területei sokszor évekig sem száradtak ki. Mindezek mellett szántottak ide vizet az egyéb patakok és erek is, mmt a Kálló-, Kösely-, Kadarcs-, Pece-ér, stb. Mindezek mellett, a magas vízállások alkalmával a Kis-, és Nagy-Sárrét vize egybeért. E hatalmas vízfelületből szigetekként állottak ki a vízzel csaknem körbezárt falvak, mint Kornádi, Ugra, Szerep, Zsáka stb. A már említett tiszai kiöntések, melyek többnyire Tisza Dobnál törtek ki s zúdultak alá délre, még magát Debrecen város környékét is gyakran közrefogták. Különösen a Várad-Pocsaj-Szoboszló-Újváros- Nánás vonaltól délre és keletre eső területek váltak olykor esztendőkre is vízzel bontottakká. A Nagy-Sárrét a Karcag és Ladány közötti hortobágyi mocsaraknál kezdődött és húzódott délkeleti irányba, a Darvas és Zsáka, vízből kiemelkedő szigetsoráig. A Kis-Sárrét ettől a szigetsortól indulva Kisújszállás és Túrke ve vonaláig nyúlt le, amely vízi rengetegből csak Újfalu, Bajom és Szerep közötti sáv emelkedett ki. Idézzük mit ír e Sárrétről Fényes Elek „...A Sárrét, Bihar, Békés és Szabolcs megyék között van, amely mintegy 70000 hold legtermékenyebb földet borít el... A tájék vízrajzi helyzete határozta meg a vidék közlekedésének kialakulását is. Az utak itt elsősorban a kiemelkedő hátak, valamint folyóvölgyek vonalát követték. Mindezek következtében elsősorban a kelet-nyugat irányú utak alakulnak ki, amelyeken azután már igen ko204 Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése 1 Fényes Elek: Magyarország leírása (Pest, 1847.)
