A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Tiszántúl vízrendezése

rán a vízfolyásokat keresztező átkelőhelyek jönnek létre. (Pocsaj, Hcncida, Szentmárton, Bakonszeg stb.). De a Hortobágy völgyében is kialakulnak ilyen átkelőhelyek, pl. Mátán, Szentágota-Pusztán stb. A vidék egyetlen ismert hadászati útja” volt a Debrecen-nagyváradi, amely Hosszú Pályin, Pocsajon és Kis Márián át vezetett és amely úton már igen korán kisebb-nagyobb hidak is épültek. (Pl. a pocsaji Berety- tyó-híd már az 1600-as években is jelentős építmény.) Ugyan-csak korán voltak már hidak Szentmártonnál, Gáborjánnál és Hencidánál is. A már említett kelet-nyugati irányú út volt a pocsaj-hencida-szentmártoni út. Végül volt még egy észak-déli irányú út is, a Debrecenből Derecskén át Újfaluba vezető, amely azután innen a Sárrét szélén haladt Földes, Báránd és Ladány irányába, mely út később része lesz a Kolozsvár és Pest közötti útnak. Az Újfaluból Debrecenbe vezető út egyúttal ösz- szeköttetést teremtett a Berettyó vidéke és Északmagyarország között, illetve azon át egészen Lengyelföld felé. Ugyanakkor a Berettyóújfalutól délre vezető útvonal Békésen át Szeged illetve Arad felé jelentette a kapcsolatot.

A 150 éves török hódoltság következményeként a Tiszántúl számos települése megsemmisült, örökre eltűnt. Ilyenek voltak pl. Zám, Óhát, Angyalháza, Szentágota, Fancsika stb. E falvak helyét elborította a víz, vagy a mocsár, vagy éppen körbefogta, mint ahogyan tette ezt Szerep községgel, ahová még az 1750-es évek táján is a lápból kiemelkedő, alig 1 ölnyi széles úton lehetett bejutni. A falvakat körülölelő, roppant nádasok a kertek aljáig értek s időnként magát a falut is úgy átáztatták, hogy ott csak „gólyalábakon” lehetett járni. Komádiban pl gyakran a halottaikat is csónakon vitték ki a temetőbe.2 A Berettyó, az Ér, a Körösök és a Hortobágy mellett, számos, hihetetlenül kanyargó vízfolyás tekereg Debrecen határában is. Ilyenek a Tóczó, az Ágod, a Vérvölgy s a Kondoros. Szoboszlón és Nádudvaron a Kösely (Kese, Kösű) kanyargóit végig a településen, amely azután Nádudvar alatt egyesült a Hollós és a Szandalik folyásokkal bővült vizű Kadarccsal. A Sárréten tekergő erek közül említsük meg a Köles, a Tekerő és az Ág ereket. A sokszor vízzel elöntött Hortobágy völgyét keresztezte a Debrecenből Újvároson és Csegén át Pestre vezető út, amely keresztezte a Hortobágy folyót és a Tiszát is. Mindkét helyen ősidők óta révátkelőhely volt.

Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 205

2 K, Nagy Sándor: Bihar-Ország. Útirajzok (Nagyvárad 1884, és 1885,1. és Il.k)