A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz

•............................. _......................нт —

ból egy Pál apostol, egy Cicero epistoláit túlszárnyaló levélváltás lön e hatalmas mozgalom eredménye, mely a magyar nemzet s egykori kormányzója között bizonyos, az apa és gyermekei közötti bizalomteljes közlekedést állapított meg. Most, midőn a hontalanság napjai tényleg és (óh! szégyenünk!) törvényileg is bekövetkeznek, városok és községek sietnek díszpolgárukká megválasztani Kossuth Lajost, mialatt a nemzet százai zarándokolnak el a legnagyobb magyar remetelakába, Turinba. [...] Élő tiltakozás volt, élő tiltakozás ez ma is minden ellen, ami Kossuth Lajos és Magyarország közé tolakodik gátul és intő szó azon elvakult silányoknak, akik papiros falat állítanak a legnagyobb magyar felé tolongó népmilliók elé... S mily szép, mily magasztos az, hogy a magyar ifjúság részt követel a nemzet jobbjainak nemes mozgalmában. A magyar ifjúságnak bizonyára fel kell emelnie tiltakozó szavát s nagyon érthetően kiáltania az aknamunka cudarjainak: Valamint nem engedünk elraboltatni egy talpalatnyi földet Szent István97 98 birodalmából, úgy nem engedjük kitöröltetni a legnagyobb magyar nevét e nemzet népeinek névsorából!”

Gáspár igen nagy jelentőségűnek tartotta a fiatalok megmozdulását, az egyetemi diákok fellépéséhez túlzó, vérmes reményeket is fűzött, amire ők valószínűleg nem is gondoltak: „a magyar ifjúság kész arra, hogy Kossuth Lajost, eszméinek lobogója alatt, vállain hozza honába! [...] Kész a magyar ifjúság porba tiporni azt, aki elébe áll e fenséges menetnek, s vérével felékesíteni azt az utat, amelyen Kossuth úgy jön haza, amint jönnie lehet és kell.” Bízott abban, hogy a magyar fiatalok mozgalma nagyszabású és méltóságos lesz. „Kossuth nagysága, a nemzetnek e nagyság iránt tartozó hálája s a Kossuth szelleme ellen merénylett bűn követeli azt. Ez tulajdonképpen a magyar történelem tüntetése leend, amely történelem egyik legnagyobb, legfényeHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 201

97 Simeon (390 k.-459) szerzetes, remete, majd egy oszlop tetején élt és halt meg; utódait oszlopszenteknek (stylites) nevezik. - Pál apostol (Paulus, 10 к.-64-68 között) az ókeresztény egyház első nagy szervezője, a neve alatt fennmaradt levelek az Újszövetség kanonizált könyvei. - Cicero, Marcus Tullius (Kr.e. 106-43) római szónok, politikus, író, tetemes levelezéséből négy levélgyüjtemény ismeretes.

98 I. István (975 k.— 1038) az első magyar király, az általa létrehozott államot és később a magyar korona fennhatósága alá került területeket nevezték Szent István birodalmának.