A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz

közgyűlés napján - amikor felolvasták - jelentette meg. Gáspár Imre ez év őszén Kossuth Lajos nevére, pontosabban eszméire emlékeztetett az országos Függetlenségi Pártot is érintő pénzügyi botrány kapcsán: őt a megingathatatlanság, a tisztaság jelképeként és követendő példájaként állította a jelen közéleti férfiai elé.40 41 A következő tavaszon erélyesen utasította vissza a Kossuthot ért kormánypárti rágalmat, egy remek hasonlattal élve: „Dobhattok sarat a márvány szoborra - csak márvány marad az - mindenkoron!”42 Két nappal ezután, a polgári forradalom évfordulóján egy gyengécske ünnepi versben megidézte az akkori vezér névtelen alakját is: „És bár messze űzetett el, /О is eljött, a dicső.../ Aki szóval, aki tettel/ Szabadsághoz vezetett el, /Hallja szent imánkat ő!”43 Majd azon sajnálkozott, hogy Kossuth az utóbbi hónapokban elhallgatott, pedig a nyolcvanadik születésnapjára küldött üdvözleteket megköszönő leveleiben a nemzeti függetlenség gondolatának ébren tartását szorgalmazta és a társadalmi-politikai élet számos kérdésével foglalkozott. A közelgő választások előtt újra tőle várnának útmutatást, különösen azért, mert a Függetlenségi Párt vezetése megosztott, belső válsággal küzd, a hiúság, a botlás, a könnyelműség uralkodott el köreiben. Hiányzik a hazai pártvezér, a nemzet a távoli igékben reménykedik: „Kossuth Lajos lelkesítő, ha kell buzdító, ha kell, rosszalló szavaira van szükségünk...”, ez lehet a majdani győzelem záloga.44

A nyári országgyűlési választásokon az ellenzéket újabb választási kudarc érte és ennek következtében a debreceni pártszervezet még jobban elbizonytalanodott. Látva, hogy Kossuth ismét figyelemmel kíséri a Függetlenségi Párt ügyeit, Gáspár Imre késztetést érzett, hogy közvetlenül hozzá forduljon segítségért, tanácsért. Noha a Debreczen felelős szerkesztőjeként cselekedett, az újság tudósításaiban nincs célzás arra, hogy a helyi pártvezetőkkel egyeztetett volna; a levél tartalma viszont hasonlóra enged következtetni, vagyis feltehetően nem magánakcióról volt szó. A levél Kossuth Lajos iratai között maradt fenn, jelenleg a Magyar Országos Levéltárban őrzik, a hagyaték egyik

186 Bényei Miklós: Gáspár Imre debreceni újságíró kiadatlan levelei...

40 Kossuth Lajos levele. = Debreczen, 1883. jűl. 12. 1.; Kossuth Lajos levele Debreczen város polgármesteréhez. = Debreczeni Ellenőr, 1883. júl. 12. 1. - Újra közölve: Kossuth Lajos iratai. 10.köt. Bp., 1904. 88-90.

41 Gáspár Imre: A mi talizmánunk. = Debreczen, 1883. okt. 23. 1.

42 (r.e.): A rágalom. = Debreczen, 1884. márc. 13. 1.

43 Gáspár Imre: Márczius 15-én. = Debreczen, 1884. márc. 15. 2.

44 (r.e.): Kossuth Lajos hallgat. = Debreczen, 1884. márc. 22. 1.

__________________