A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története
1893. február 4-én a cigányok országos népszámlálását tartották Magyarországon. Id. Karap Ferenc jegyző jelentette a tanácsnak, hogy a városon kívül lakó, úgynevezett sátoros, és a városban két házban lakó cigányok összeírása az előre megállapított napon befejeződött. Az össze- írási nap országosan megállapított volt, hogy a vándorló cigányok is a lakóhelyüknek mondott településen tartózkodjanak. Hajdúböszörményben 75 férfi és 79 nő, összesen 154 fő cigány lakost írtak össze a számláló biztosok. A számláló lapokat és kimutatásokat az Országos Magy. Kir. Statisztikai Hivatalhoz felterjesztették.15 Az összeírásban Balogh, Mata, Mocsár, Lakatos, Nagy, Kolompár, Bordó, Bódi, Kóka, Rostás, Varga családnevek fordultak elő. Bizonyára az életmódjukkal magyarázható, hogy életkoruk nem volt magas, ugyanis a 154 fő cigány lakos közül 2 fő volt 60 éven felüli. A cigányok lakás- és életkörülményei elfogadhatatlanok voltak, de maguk sem akartak maradandó építményeket létrehozni, és nem voltak hajlandók a gödrök közül kiköltözni, ezért rendelte el a város elöljárósága a gödrök közötti cigánytelep felszámolását már sokadjára, de eredménytelenül. 1895-ben a város a mezőrendőrök kötelességévé tette, hogy a város alatti gödrökben mihelyt új építkezést, vagy letelepedést észlelnek, ezen körülményt a további intézkedés céljából a rendőrkapitányi hivatalnak azonnal jelentsék be. Ez az intézkedés is a vályogvető gödrök közötti cigányputrik felszámolására irányult, de eredménytelen volt, mert a cigányok ragaszkodtak a megszokott életmódhoz. Még 1907-ben is a putris életmód található a cigánytelepen. Ezért indítványozta Tóth András városi képviselő a városi közgyűlésen az emberi lakhatásra alkalmatlan cigánykunyhók felszámolását.16 Az elhanyagolt putris viszonyok nagyon megbosszulták magukat, mert 1908-ban kitört a kiütéses tífusz. A két cigánytelepen (Varjas gödör, Kaszárnya gödör) vesztegzárat rendeltek el és őrökkel ellenőrizték, hogy onnan cigány a városba be ne menjen. A betegséget először 1908. október 7-én egy Rostás Teréz nevű hatvan éven felüli cigányasszonyon észlelték küteges hagymázkórnak nevezve. A kiütések Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV ________________________________21 15 Uo. V.B. 72/b. 31.d. 192. sz. 16 Uo. V.B. 71/a. 19. 1907/143.sz.
