A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben
278 Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben hamarosan más külföldi megrendelések is jelentkeztek, nevezetesen; Norvégiából, Svédországból. Ez utóbbi megrendelések teljesítésének időpontjára azonban megtörtént az államosítás (1948. március 1.) Egyébként államosítás alá jutott az ország mind a tíz kefegyára. Ezek összefogására létrehozták budapesti székhellyel a "Kefegyárak Nemzeti Vállalat"-ot, majd ehelyett a "Kefe- és Seprűipari egyesülés"-t.33 Ezek a szervek irányították a termelést, adták meg a teljesítendő tervszámokat, így azután megszűnt a vállalat(ok) önállósága. A legfelső fokú ellenőrzést a Könnyűipari Minisztérium gyakorolta. A debreceni üzemnek - amely ezidőben az ország legnagyobb ilyen nemű gyára volt -, ekkor 110-120 dolgozója volt.34 A centralizálás nem kedvezett a debreceni kefegyárnak. Az történt ugyanis az "...Egyesülés" profilírozást hajtott végre a tag vállalatok között. Az államosítást megelőzően a helybeli üzem mindenféle kefét, ecsetet, meszelőt gyártott, méghozzá saját maga által előkészített tömőanyaggal, addig mostantól a "proftlírozás" címszó alatt Debrecenben megszüntették a seprű és ecset gyártást, ezeket Szegedre helyezték. A fogkefegyártást Mosonmagyaróvárra vitték át. A háztartási kefék előállítását pedig Monorra irányították. Az üzem legnagyobb vesztesége azonban abból következett be, hogy itt megszüntették a szőrüzemet és azt Kaposvárra helyezték, s ezt követően onnan kellett magasabb áron visszavásárolni, mint azt előzőleg az üzem saját céljaira addig maga állította elő. Mindez azt is jelentette, hogy az innen elvitt termékekhez szükséges gépeket, felszereléseket is elszállították Debrecenből. Itt helyben az un. fmomkefeáruk elkészítése maradt. Ezt azonban csak jelentős veszteséggel lehetett a megkívánt exportra legyártani, de mivel az ország számára a valutaszerzés elengedhetetlenül fontos volt, így ennek gyártásával nem lehetett leállni. A központ eleve betervezte a veszteséget, így a ráfizetést ebben az időben, még térítette is. A ráfizetéses termelésre rákényszerített debreceni üzem mellett a többi kefegyár nyereségéből létrehozott központi keretből kárpótolták a debreceni gyárat. Ennek következtében így ez a gyár is - akárcsak a többiek -, részesült az időnkénti jutalmakból, prémiumokból, stb.-ből. 33 Tanulmányok és Források 1976. 184. old. 34 Debrecen ipara 277. old. _______________
