A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben
odairányult. A felfokozódó termelés miatt jelentősen megnőtt a munkáslétszám, 600 főre emelkedett.22 Háborús következmény volt az egyre gyakrabban jelentkező anyaghiány, s a bombázások miatt a városban, így a munkások között is kialakult pánik hangulat. Magát az üzemet kétszer - 1944. június 2- án és szeptember 15-én - érték bombatalálatok, ezért a termelést le kellett állítani.23 A bombák túl nagy kárt nem okoztak, inkább a dolgozók félelme miatt szüntették meg a termelést. Amikor azonban a harcok Debrecen alá értek (október) annyi belövés érte az üzemet, hogy csak néhány épülete maradt meg, s azok is sérülésekkel (igazgatósági, a későbbi szociális létesítmények épülete és egy anyagraktár). Ezek lettek az újraindulás alapjai. Ezzel szemben leégett a nagy famegmunkáló, az egész szőrüzem, a lakkozó és tömőrészleg, s ezek gépei is megsemmisültek. Elpusztultak a készáru raktárak is. A harcok befejezése után a rommá vált gyár területén, a harmadik napon 8-10 egykori munkás jelent meg, majd az ötödik- hatodik napon már 30-40 dolgozó fogott hozzá, a romok eltakarításához, a még menthető gépek kijavításához. Mindezt önkéntesen, vállalatvezetők nélkül végezték. Azokat, mint zsidókat deportálták, az akkori néven emlegetett "Stromannok" pedig igyekeztek eltűnni.24 Ahogy egy visszaemlékezésben írták: "Vezetők nem voltak ... Bank nem volt, gyár nem volt, csak épületromok, géproncsok és félszáz tanácstalan, magára hagyott munkásember. Hidegben, szélben, esőben, hóban, mégis dologhoz láttak. Előbb egy meszelőgépet, majd egy másik tömőgépet hoztak rendbe és nagy nehezen, de megkezdték a termelést.25 Munkájukat nagyban nehezítette az egyre gyorsuló infláció. Egyes adatok szerint 1945. január 1-ével, a valóságban azonban csak 1945. március 24-én a dolgozók tulajdonukba vették "Debreceni Kefegyári Munkásszövetkezet" néven az üzemet és megkezdték a folyamatos termelést. A vezetőség háromtagú volt. Az üzem legnagyobb megrendelője a szovjet városparancsnokság volt, amely 1945 február végéig a gyár által előállított összes fog276 _____________________________________Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben 22 HBML XI. Kefegyári - Jogügyi iratok 7. 23 OL Z 19. MNB 17. doboz 6.cs. 24 Olyan személy, aki a volt zsidó származású vezető helyére nyert kinevezést, mint keresztény. 25 Tóth J: 5. old.
