A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Mónus Imre: A hajdúböszörményi cigányság története
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 21 A hajdúböszörményi cigányság története Mónus Imre A tudomány fokozott érdeklődése a cigányság eredete iránt a XVIII. században jelentkezett. Korábbi leírások Afrikából vagy a Közel-Keletről származtatták őket. A későbbi kutatások pontosabban megállapították, hogy a cigány nyelv az észak-indiai nyelvekkel (hindi, bengáli stb.) rokon. Jelentősebb csoportjaik Pandzsabban és Maharasztra államokban, Bombay környékén élnek. Az indiai nyelvek alapja a szanszkrit, így a pandzsabbinak, romaninak (cigánynak) is. A cigányok őshazája Pandzsab állam és környéke volt az Indus folyó két oldalán. Földterülete igen termékeny, itt termelik a legtöbb búzát ma is. Jelenleg Indiában kb. húszmillió cigány él. Természeti katasztrófák és külső támadások többször pusztították az ókori India népét. A fejlett ipar és kultúra vonzotta a hódítókat. A cigányság békeszerető nép volt, sohasem kezdeményezett háborút, hadjáratot, s amikor külső támadásokat kellett elszenvednie, a hódítók elől inkább elmenekült. Békésebb tájakra vágyott.1 A környező harcias népek rabigája elől - a népvándorlás hullámát követve - elhagyták hazájukat, s a Ш-V. században jutottak el a bizánci birodalomba. A huzamos belviszályok, a keresztes hadjáratokkal járó háborús állapot és a XI. század végétől kezdve a törökök elleni harc lehetetlenné tette a birodalom ellenőrzését, gátolta a feudális fejlődést. Ez jó lehetőség volt a vándolró cigányság számára, sőt a háborús időszakban fegyver- gyártás a kovácsmesterség ismeretének is hasznát vehette. Azt hirdették, hogy Rómába kell eljutniuk, hogy bűneikért vezekeljenek. így а ХП-ХП1. században eljutottak a Balkán félszigetre is. 1 Tuza Tibor: Cigányoknak mécsvilága. Hajdú-Bihari Napló LIV. évf. 53.sz.. 1997. márc. 4.
