A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
207 Az újabb szoboszlói válasz végre egyértelműen fogalmazta meg az álláspontjukat. Most sem nélkülözték a szóvirágokat („... mert kinek csak szeme van láthatja” - írták, - hogy a határdombok közt egyenes vonal húzható! Vagy szép költői kérdésként is felfogható: „...hol volt akkor (ti. 1841-ben) a Felperes város jelen követelésével? hol látott a magyar Szent Korona alatt egyik határtól a másikig görbe vonalt, és ugyan mit gondolt, mire valók a határdombok, hanem ha arra, melly megmutassa mindegyik félnek: eddig jöjj és tovább ne menj.”24, de volt a beadványuknak komolyan megfontolandó része is. „Úgy okoskodik a felperes város (ti. Debrecen) - írták -, hogy ő az Elepi puszta határ vonalán túl levő darab földnek birtokában volt, így tehát azon darab föld az Elepi puszta része.” Végre megtudtuk, hogy ez volt a szoboszlóiak igaz és jogos sérelme, ez indította őket a termények levágatására, az út egykori nyomvonalának helyreállítására. Az igazi problémát tehát az okozta, hogy a határvonal és az út nem esett egybe. De ezt az előző beadványaik egyikében sem fogalmazták meg határozottan. Ha a helyszínen sorozatban készült írásaikban csak egyetlen egyszer is említették volna a kabaiak igazoló levelében foglaltakat, vagy a bíróságnak a helyszínen be is mutatták volna a változásokat, akkor valószínű nem tűnt volna annyira kapkodónak, bizonytalannak a szoboszlóiak álláspontja. Lehetséges persze, hogy volt helyszíni bejárás, hogy bemutatták a korábbi állapotokban bekövetkezett változásokat, de erre egyetlen irat sem utal. Debrecen pedig mindvégig arra koncentrált, hogy nem hajlandó elismerni a határvonalban bekövetkezett változást, csak a „meghá- borítást” és ragaszkodott a visszahelyezéshez. Az előző szoboszlói beadványban megfogalmazott gondolat most vált érthetővé: vajon biztos, hogy Debrecen tulajdona az a föld, amelyet vitatunk? Most lett egyértelmű az is, hogy miért álltak ellen oly makacsul a szoboszlóiak az 1846 júliusa előtti állapot visszahelyezésének. Csak most, ebből a beadványból derült ki mindenki számára, hogy korábban, hasonló erőszakos eljárást már a debreceniek is csináltak: „...a múlt évben a Debreczeniek az Ondódon némely lakosok által tett foglalásokat feldulatták, levágatták, minthogy az Ondódon, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 24 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847.
