A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
208 határon túllévő darab földnek a máséra ásítozó némelly Szoboszlói lakosok birtokába voltak...”25 E példa alapján is feltételezhető talán, hogy erőszakosnak minősülő földfoglalás(ok)ra korábban is és gyakran kerülhetett sor. Az ilyen erőszakos cselekedetek, viták, perek elkerülésére kellett volna azt a bizonyos - a bevezetőben általunk már említett - precedens értékű pert lefolytatnia az illetékes nádori bíróságnak. Az ugyanis már most, a pernek ebben a szakaszában is nyilvánvaló, hogy elbirtoklásról volt szó, még akkor is, ha ez éveken át, apránkénti csipegetéssel történt. Ezt azonban egyik fél sem merte megfogalmazni, mert éppen az évszázados szokásjog alapján az út (is) jelenthette a határvonalat, és a határdombok közötti egyenes is. Bizonyítani pedig mindketten nehezen tudták volna, hogy mi is tekinthető valójában a határvonalnak. Bizonyíték hiányában maradt a végeláthatatlan pereskedés. Szoboszló városa tehát döntött: nem visszahelyezést, hanem határmódosítást kér. Ennek elbírálására pedig nem tartotta illetékesnek a Szabolcs megyei törvényhatóságot, mert az érdekelt az ügyben. Ilyen előzmények és sűrű levélváltások után érkezett el 1846. november 16-a, az újabb tárgyalás napja. A Kállay Menyhért, Szabolcs vármegye első alispánja által vezetett bíróság meghozta ítéletét. Ennek értelmében Debrecent visszahelyezte Elepi birtokába, az alperes várost, Hadúszoboszlót pedig 909 forint pengő pénzben megállapított kár, és a költségek megtérítésére kötelezte. A bíróság még az ítélet kihirdetésének napján végre akarta hajtatni a visszahelyezésről szóló határozatát, de Szoboszló város küldöttei: Kiss János hadnagy és Lenthe Pál jegyző ebben a bíróságot erőszakkal megakadályozták. A tárgyalás e szakaszában jelen lé\ő Hajdú Kerületi főügyész, Borbély Bálint pedig kifogást emelt az ítélet, illetve annak azonnali végrehajtása ellen. Ezt viszont Debrecen képviselői kifogásolták meg. Ezek után a szabolcsi alispán karhatalmi végrehajtást helyezett kilátásba.26 Szoboszló az ítélet kihirdetése után nem tétlenkedett, hanem - korábbi álláspontjának megfelelően - megfellebbezte az ügyet a D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 25 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847. 26 MOL - D 80 Uray Bálint kerületi főbiztos iratai, 24. csomó, 3078/1850.
