A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
mikor Ns. Szabolcs Megye jogainkat nem tekintve bé avatkozott dolgainkban, s bennünket mint Hajdúkat törvényhatósága alá akart vonni, de akkor is találtunk mi oltalmat Felséges Urunknál s Királyunknál, ...” Álláspontjuk szerint a Nádori Bíróság hivatott a per eldöntésére. Levelük mellé csatoltak egy 1840/41-ben született határrendezési bírósági döntést is, amely véleményük szerint hasonló a mostani ügyhöz és alátámasztja keresetüket. A szoboszlóiak levelére a felperes város hasonló hangnemű választ adott. A debreceniek továbbra is a visszahelyezési eljáráshoz ragaszkodtak és kijelentették, hogy ők nem követelik azt, hogy az Elepi puszta nagyobb legyen, vagyis hogy a meglévő határokat újból jelöljék ki. Ha a jelenlegi (1846-os!) állapot nem tetszett a szoboszlóiaknak, jogukban lett volna nekik bírósághoz fordulni, nem pedig erőszaktétellel a más javait elpusztítani. Ez nem más, mint önbíráskodás - írták. Az 1840-1841-es határrendezéssel kapcsolatos iratok pedig egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az Elepi puszta már ebben az időben is Debrecen birtokában és használatában volt, és ezt akkor Szoboszló sem kérdőjelezte meg egy pillanatra sem. Ennek alapján tehát azt kérdezni, hogy kinek a birtoka az Elepi puszta - fogalmazták meg - enyhén szólva is nevetséges. Hasonlóan minősítették az országgyűlésbe követeket küldő város jogaira történő szoboszlói hivatkozást is. Az pedig -írták -, hogy „a Hajdú Városoknak kiváltságaik vannak, az Országgyűlésre pedig két követet küldenek, s ott szavazatjok van, a nem azt teszi, hogy birtokaik kiterjesztésére nézve erőszakos foglalási joggal bírnának, s mást csendes birtokának használatában önkéntesen és minden terhes következés nélkül háborgathassanak, s a háborgatott felet erő erejével kénszeríthessék arra, hogy csendes és háborítatlanul használt birtoka iránt huzamos és költséges pert kezdjen.” Azt pedig a Bíróság rágalmazásaként értékelték, hogy a debreceniek által felsorakoztatott 17 tanú szavai - a szoboszlóiak véleménye szerint - azért hiteltelenek, mert a bíróság illetéktelen lenne a visszahelyezési perben eljárni. Azt kérték, hogy ezért a kijelentésért fenyítse meg a bíróság a szoboszlóiakat. 22 23 206 D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 22 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847. 23 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847.
