A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén

Ez a mondat, - el kell ismernünk! - lényegi fordulatnak tűnik az eddig elhangzottakhoz képest. Ennek a kérdésnek az eldöntésében ugyanis már valóban nem volt illetékes a szabolcsi törvényhozás, mert - mint írták a szoboszlóiak-: „a Ns. Szabolcs Megyei Bíróság sem hajdú személyekről, sem ezeknek tulajdoniról nem ítélhet, annyival kevésbé a Hajdú földek határai felett, s nem határozhatja azt el, hogy éppen a kérdéses földek az Elepi pusztához tartoznak-e? vagy az alperes Város határához?”

Álláspontjuk igazolására ismételten felidézték azokat a törvényeket, amelyeket korábban a bíróság illetéktelenségének elismertetéseként soroltak fel (1790-1791: 25. és 29. tc.-ek). Kijelentették, hogy ha még az sem biztos, hogy kié a vitatott földterület, akkor figyelembe kell venni, hogy a 25. törvény azt rendelte el, hogy „a hat hajdú város, a maga szabadságiban szentül megtartassék?” Megkérdezték azt is: „hát a 29. cikk nem azt rendeli, hogy a Ns. Hajdú városoknak az Ország Gyűlésén két követeik által hellyök s szavazatjok van? hát nem külön Törvényhatóság é az, mely az Ország Gyűlésére két követet küld, és követei ollyan szavazattal bírnak, mint akármelyik Vármegye? ki ezeket tagadja azal nem szükség sokat beszélni.”

A szoboszlói tanács tehát 48 óra alatt „elfelejtette” a két határdombot, a köztük elméletben húzható egyenest, mint követendő közlekedési utat, s azt kérdezte: biztos, hogy az elepi pusztához tartozik az a néhány négyzetméternyi föld, vagy talán Szoboszlóé?

Igaza volt Szoboszlónak a kérdés megfogalmazásával. A per menete e kérdés alapján meg kellett volna, hogy változzon! Az persze már csak mellébeszélésnek, melldöngetésnek számít, hogy a hajdú városoknak követük is van az országgyűlésben, s szavazataik egyenlöek a vármegye szavazatával. Ez a megjegyzés figyelmen kívül hagyható, mert semmi köze sincs a tárgyhoz, másrészt a vármegyék és a városok jogait sokkal több törvény biztosította.

A beadvány további részében kétségbe vonták a tanúk vallomásainak hitelességét is, mert, ha felperes által felkért bíróság nem illetékes e határvita eldöntésében, akkor a tanuk vallomásai sem tekinthetők hitelesnek. A szoboszlóiak válaszukban óvást emeltek azon debreceni állásponttal szemben, amely szerint a Hajdú Kerület illetéktelen a kérdés eldöntésében: „ezen törvényes jogainkat sértő állításnak innepélyesen ellene mondunk: sérelmes volt az még akkor is,

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 205