A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
204 nek fogat költségeire (6 ft), Debrecen ügyvédjének munkadíjára (20 ft) állították ki a számlát.21 A bíróság azonban úgy döntött, hogy egyenlőre elnapolja a per további tárgyalását, s nem foglal állást a költségeket illetően sem. Továbbította a debreceniek legutolsó beadványát a szoboszlóiaknak, azzal a meghagyással, hogy október 79-éig válaszoljanak arra. A szoboszlói Tanácsnak tehát volt 48 órája, hogy megfontolja a tényállást, esetleg további bizonyítékokat szerezzen és a debreceniek legutolsó beadványára válaszoljon. Első teendőként az egész ügy állásáról tájékoztatták a Hajdú Kerület vezetőit. Lényegében ugyanazt fogalmazták meg, mint amit a helyszínen született beadványaikban: a debreceniek visszahelyezési kérelme helyett határkérdésről van szó, és ebben illetéktelen a Szabolcs vármegyei törvényhatóság közreműködése. A Hajdú Kerület Kapitánysága azonnal válaszolt is: „Szoboszló Város Közönsége oda utasíttatik, hogy saját javára és jogaira fojvást ügyeljen fel tovább is, s az Alispányi bíráskodást saját határa irányába minden módon gátolja meg.” Szoboszlón is elgondolkozhattak a dolgok állásán, mert a bírósághoz beadott válaszukban - az eddigiekkel teljes ellentétben - meglepő dolgokat vetettek papírra. „... nem vala szándékunk a fentforgó kérdést tovább vitatnunk ...” - kezdik in medias res a válaszukat, mert ez a bíróság (ti.:a szabolcsi törvényhatóság) nem illetékes a dologban eljárni, „... mert minden kétségen kívül határon van itt a baj, az öszve ütközés a felperes és Alperes Városok között, még pedig úgy, hogy felperes Város az Elepi pusztájának egy részét törekedne az erőszakoskodás színe alatt fennálló igaz határon túl, az Alperes Város telekutánni örökös földje elfoglalásával kiterjeszteni, és a törvénytelen visszaélésből akarna usust következtetni,...” A szoboszlóiak tehát ismét a debreceniek szemére vetették, hogy erőszakoskodásnak állítják be azt, ami nem az volt. De ebben a válaszlevélben egy igen komoly kérdést is feltettek a bíróságnak: „... múlhatatlanul kellene a felperes által felvett Bíróságnak ítélni arról: ha valyon azon földek, melyeket felperes Elepi puszta részinek állít, valósággal az é? vagy Szoboszló Városa tulajdon határához tartozik?” D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 21 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847.
