A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
200 született, mert a helyszínen mind Debrecen, mind Szoboszló képviselői élénk - írásos - eszmecserébe kezdtek. A „visszahelyeztető bíróság” - az iratok tanúsága szerint - csak a közvetítő szerepet kapta ezen a napon, mert sem Debrecen, sem Hajdúszoboszló nem engedett a maga igazából. A levélváltást a debreceniek kezdték. „Tekintetes Visszahelyeztető Bíróság! Nemes Hajdú Szoboszló Város, több e végre felvett emberei által Szabad Kir. Debreczen Város ezen Elepi pusztáján folyó 1846-k év Julius hava 7-én szánt szándékos pusztítással az itt volt vetéseket feldulatta, levágatta, s a levágottakat szekerekkel elhordatta, és ezen erőszakoskodása által Sz. Kir. Debreczen Városnak, ezen Elepi pusztabeli, mind eddig békés, tsendes, háborítatlan és folytonos birtokát, a Tekintetes visszahelyeztető Bíróságnak magán a helyszínén kimuta1 R tandó részében megháborította.” A debreceniek - megismételve a fentebb már idézett kereset- levelet, - ismét említést tettek arról a törvényi előírásról, hogy mind az 1802. évi 22. tv., mind az 1807. évi 13. tv. szerint csak az egy éven belüli birtokháborítás ítélhető el, ami ezen kívül esik, az már szerzett jognak tekinthető. A debreceniek védekezése lényegében mindig e körül a passzus körül forgott. Érvelésük szerint ugyanis, ha a megháborított fél - ez esetben a szoboszlóiak - egy éven belül nem tettek panaszt a birtokukat ért sérelemért (már pedig soha nem tettek feljelentést!), akkor már nincs alapja a felszólamlásnak. A tanúvallomások szinte kivétel nélkül azt bizonyították, hogy e területen hosszú - hosszú évek óta hol erre, hol arra kanyargott az út, s miután a szoboszlói föld magasabban is volt és gyakran állt parlagon is: a világ legtermészetesebb dolga - állt a tanúvallomásokban -, hogy az utazó ember ott járt, ahol könnyebben tudott haladni. A törvény értelmében tehát a szoboszlóiaknak - a debreceniek álláspontja szerint - jogi úton nem sok keresni valójuk volt. Poroszlai azt kérte a visszahelyező bíróságtól, hogy „az Elepi puszta részének további birtoklásába, s egyszersmind a H. Szoboszló Város által ezen erőszakoskodással okozott károk és költségeknek, - mellyek annak idejében kijelelve elő fognak adatni - megtérítésében H. Szoboszló Város Közönségét elmarasztalni méltóztassék.” D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája... 18 SzSzBmL IV. A. 1.47. csomó 384. darab. 1847.
