A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - D. Tóth Béla: Hajdúszoboszló és Debrecen határvitája a 19. század közepén
rendszer bevezetésének időpontjától beszélhetünk. Miután telekköny- vezés ekkor - az 1840-es években - még nem létezett, ezért az évszázados szokásoknak megfelelően a települések birtokhatárait - általában -határdombokkal jelölték ki, s e határdombok között - képzeletben - húzott egyenes vonal jelentette egyszer s mindenkorra a birtokhatárt, s a terepadottságokat figyelembe véve ehhez igazodtak a mindenkor közlekedők, vagy a földtulajdonnal rendelkezők. A hajdú kiváltságokkal bíró Nemes Hajdúszoboszló és a szabad királyi város ranggal rendelkező Debrecen, e két nagy múltú és szigorú jogrendü városunk komoly vitába bonyolódott egymással a 19.sz. közepén. Mindkét város társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyait már az évszázadok óta kialakított jogrend alapján szabályozták. Debrecen óriási határa „ember emlékezet óta” a város vagy a polgárai tulajdonát képezték, s a hajdúk Bocskai István által Szoboszlóra telepített utódai is, az ekkor már legalább kétszáz éve birtokolt földjeiken gazdálkodtak. 1846-ban azonban a szoboszlói atyafiaknak feltűnt valami, ami a szoboszlói tanácsot arra indította, hogy kísérletet tegyen évszázados birtokhatárainak megváltoztatására (?), visszaszerzésére (?), visszaállítására (?). Még pedig azonnali, hatásos intézkedés révén. Debrecen Szabad Királyi város hatalmas birtoka több helyen is érintkezett Nemes Hajdú Szoboszló város ugyancsak nem elhanyagolható kiterjedésű birtokával. A debreceni gazdák tulajdonát képező, de a közigazgatás szempontjából Szabolcs vármegyéhez tartozó Elep puszta is közvetlenül találkozott a szoboszlóiak citraháti területével. A két város birtoka között, annak mentében, „ember emlékezetet meghaladó időktől fogva egy mindenki által szabadon használt határ út” húzódott, s az itt birtokkal rendelkező debreceni polgárok, „kiknek földjeik a nevezett útra véggel feküsznek, - földjeiket mindég az útig használták, minden háborítás nélkül.”6 Egészen 1846. július 7-ikéig! Ekkor ugyanis a debreceniek földjeiről valakik - se szó, se beszéd - a termést levágták, szekerekre rakták és hazavitték. Hogy kik, az csak másnap derült ki. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 193 6 MOL - D 80. Uray Bálint kerületi biztos iratai. 24. csomó.
