A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Gazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története
bői 483 lovas. Június elején a délvidéken szerb csapatösszevonásra került sor, a 30.000 fős szerb felkelőkkel néhány ezer magyar fegyveres állt szemben. Sürgetővé vált a magyar fegyveres erők szervezése, azonban a kormányzat felhívása mozgó nemzetőrségi századokba önkéntes jelentkezésre nem volt sikeres. Kerekes Ferenc debreceni nemzetőr június 10-én így ír Péterváradról apjának a kialakult helyzetről „...Fegyvert nem fog minden ember, ki bír, méltóak vagyunk, hogy elvesszünk, ezen nép (szerb felkelők GI) ha itt fent nem fog tartóztatni, meglátogatja Debrecent is - s ekkor hiába őrzi tanyáját, s hiába fukarkodik egypár garasával, minden el fog veszni...”18 Június 12-én Karlóca környékén megindult a fegyveres harc a szerb felkelők és a magyar csapatok között. Mivel önkéntesekből nem sikerült megfelelő létszámú magyar sereget felállítani, a kormány elrendelte a sorozást és a három hónapi tábori szolgálatot. A szervezési gondok mellett egyre szorongatóbb lett - és a szabadságharcot végig kísérte - a fegyver hiány. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. június 19-én Debrecen város tanácsát a következőkről értesítette „...a sokszerüleg igénybevett fegyvertár állapotában is egyelőre 100 kardot és 200 pár pisztolyt rendelt a helybeli nemzetőrök részére...” Az elszállításról a városnak kellett gondoskodni.19 A Debrecenben, a március 19-én egyhangú lelkesedéssel létrehozott őrsereg fokozatosan a város egyik legfontosabb intézményévé emelkedett. A város lakosságából a 3300 nemzetőr, illetve rajta keresztül családja (kb. 16.000-17.000 fő) közvetlenül részesévé vált a nemzetőri szolgálatnak. Ezen kívül a testület szervezésével, ellátásával és felszerelésével magának a közgyűlésnek - a város legmagasabb fórumának kellett foglalkoznia, nem beszélve arról, hogy a fővárosból érkező utasítások nagy része a nemzetőrséghez kapcsolódott. Az egyházak lelkészei nemcsak a kiképzés alatt törődtek az emberekkel; hanem elkísérték őket a táborokba, a harcmezőre. (Pl. Könyves Tóth Mihály) Az iparosok és a kereskedők részt kértek a századok felszereléséből is. A Kollégium diákjai a diák nemzetőr század megalakulása óta fokozott figyelemmel kisérték a nemzetőrséget. A július elején Debrecenben megjelenő Alföldi Hírlap rendszeresen adott hírt a nemzetőrség szervezéséről, szervezési gondokról, a kiképzésről, majd harcairól. A nemzetőrségről az első írás 1848. július 168 __________________________Gazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története 18 Az 1848-49-es gyűjtemény. Debreceni református Kollégium Nagykönyvtár. 19HBML. IV. A. 1011/a. 118. 144.
