A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Gazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története
164 figyelmét, hogy csak ott kezdődjön meg az összeírás ahol ellenszenvet nem tapasztalnak. Május 25-én a miniszterelnök már megtiltotta, hogy azokban a helyiségekben ahol ellenállás tapasztalható megkezdődjék az összeírás. E probléma rendezése mellett megoldásra várt a nemzetőrség felfegyverzése, kiképzése, a lovasság és a tüzérség szervezése. A harctérre vezénylés megkövetelte a szigorú fegyelmet, ami a nemzetőröknél szokatlan volt. A közvélemény határozott reformokat sürgetett. A kormány a cenzus eltörlését, illetve az általános nemzetőri kötelezettség bevezetését tervezte országgyűlés elé vinni. Erre azonban nem kerülhetett sor az augusztusi-szeptemberi események miatt. Urbán Aladár helyesen állapította meg „...a nemzetőrség Világosig diadalmas és vesztett csaták során viselte magán a korán felismert gyermekbetegség el nem múló nyomait.”5 Mészáros Lázár hadügyminiszter - a magyar katonaság alacsony létszáma miatt - már júniusban sürgette a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze túlnyomóan magyar lakosú megyéit nemzetőr csapatok felállítására és felfegyverzésére.6 Július folyamán az Alföldről több mint 20.000 nemzetőrt vezényeltek a délvidékre. A szélesedő szerb felkeléssel szemben a politikai-katonai vezetés arra kényszerült, hogy a harcmezőre irányítsa a hiányos felszerelésű, gyengén kiképzett és fegyelmezetlen nemzetőröket. Az augusztusi harcok során azonban a nemzetőrség csúfosan leszerepelt, a tolnaiak mivel lejárt a vállalt idejük - tekintet nélkül a hadi helyzetre és a katonai parancsnokok utasítására - önkényesen elhagyták állásaikat és haza vonultak, a Szenttamásinál lévő csapatok pedig a harc során megfutottak. A Nemzetőr című újság a nemzetőröket „baktemek és darabontnak” titulálta, és megállapította „Nemzetőröktől várni a haza megmentését a legnagyobb oktalanság.”7 Csányi László a sereg polgári kormánybiztosa szerint „...a nemzetőrök kevés kivétellel a haza megmentésére és felemelésére nem célszerű eszközök.” A kormány ezt követően a 3-6 hónapi szolgálatot vállaló nemzetőrök helyett augusztus közepén már a katonaság fegyelmét vállaló önkéntesek csapatait kérte a törvényhatóságoktól. Debrecen város tanácsa és választott hites közössége 1848. március 19-én - az utcáról benyomult lakosok jelenlétében - ismerkeGazdag István: A Debreceni Nemzetőrség története 5 Urbán A. i.m. 123. 6 Idézi Hegyesi Márton: Biharvármegye 1848-49. 264-265. 7 Nemzetőr 1848. szeptember 24. Id. Urbán A. 177-178.
