A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Varga Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekérvényesítési küzdelmei a korai Kádár-korszakban
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 247 A hagyományos munkaegység-rendszer alkalmazása esetén a tsz-tagok részére munkateljesítményeik arányában az év folyamán munkaegységet írtak jóvá. Év végén, a zárszámadáskor a szövetkezet tagja az év folyamán megszerzett munkaegységei arányában részesült - terményben és pénzben - a tagok között kiosztható jövedelemből. A munkavégzés és munkadíjazás - mint láttuk - időben nagymértékben elkülönült egymástól, ami azzal a következménnyel járt, hogy a közvetlen anyagi ösztönzés kellő mértékben éppen a munkavégzés idején nem érvényesült. Ez negatívan hatott a családtagok bevonására is. Ráadásul ez az időbeli elkülönülés azt is jelentette, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkájukat hónapokra, a részesedés nagyobb hányadát tekintve egész évre is megelőlegezték. A munkaegység a teljesített munkának csak a mennyiségét fejezte ki. Ilyen módon ez a jövedelemrészesedési forma figyelmen kívül hagyta, hogy a termelés eredménye és az üzem jövedelmezősége nem egyszerűen az elvégzett munka mennyiségétől függ. A munkaegység alapú rendszer nem a szükséges mennyiségű, ill. a gazdaságos munka, hanem a mind több munkaegység megszerzése irányába hatott. A munkaegység-hajszolásra számos lehetőség adódott a munkanormák aránytalanságai miatt. Minél több munkaegység összegyűjtésére ösztökélte a tagot az is, hagy az aktuális munka elvégzésekor csupán a munkaegység betervezett értéke volt ismeretes, a tényleges érték csak a zárszámadáskor realizálódott. Ezért a tsz-tag úgy vélekedett, hagy jövedelemrészesedésének nagysága főképp munkaegységeinek számától függ. A munkaegység-gyarapítással járó rossz minőségű munka következtében természetesen kevesebb lett a termelési eredmény, s így a kiosztható jövedelem is, és így kisebb lett a munkaegység értéke is. „Ez a helyzet a munkaegységbe vetett hit teljes elvesztéséhez vezetett, nem sokba vették, és ezért ahol tehették, írták nyakló nélkül nem gondolva a következményekkel.”17 Milyen utakon indultak el a Hajdú-Bihar megyei tsz-ek 1956 végén, hogy megoldást találjanak az eddigiekben összegzett érdekeltségi problémákra? Az egyik oldalon a termelőszövetkezeti tag törekvése arra irányult, hogy a bizonytalan értékű s döntően csak év végén realizálódó munkaegység helyett a termés bizonyos százalékát, illetve 17 MÓL 288.f 28/1957/17.ö.e. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztásának kérdései. 1956. december 8.
