A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Módy György: Zám és monostora a falu első elnéptelenedéséig
8 gyinak nevezett más monostorok alapítását fekvését és egyéb körülményeit”. Zoltai a vitára azzal tett pontot, hogy 1905-ben Ohat- Telekházán a Filagória halmon feltárta az Ohat nemzetség Boldogsá- gos Szűz tiszteletére szentelt monostorának maradványait. 1907-1908- ban pedig a zárni pusztán a Faluvéghalmától délkeleti irányban 900 méterre az Árkus jobb partján egy alacsony dombon ásta ki a Káta nemzetség Szent Kereszt tiszteletére emelt monostora alapjainak megmaradt részeit. Híven korábbi jelentésihez az ásatás eredményeit jelentésében kiegészítette az ekkor megismerhető források alapján a monostor és a falu rövidre fogott történetével, beleértve az elpusztult falu határának a debreceniek általi megszerzését. Míg korábban úgy vélte, hogy a Káta nemzetség Szabolcs és Bihar megyékbe a tatárjárás után került vidékünkre, ezt a monostor feltárása után a XIII. század második évtizedére helyzete. A feltárt maradványok - elsősorban is a félköríves szentélyzáródás - olyan alaprajzot adtak, mely a monostor építését erre az időre keltezi. Mivel nem talált adatot arra, - ma sem ismerünk hogy az első Káta nembeli birtokos a falut a monostorral együtt kapta volna, annak építtetőit a nemzetség itt megszállt első nemzedékében látta.5 Módy György: Zám és monostora a falu első elnéptelenedéséig Mielőtt a zárni monostorra vonatkozó első, 1220. évi adatról és a Zoltai Lajos feltárásából levonható következtetésekről szólnánk, a Káta nemzetségnek az Árpád-kori Szabolcs vár megyéjében való megtelepedésével kell foglalkozzunk. Az Árpád-kori nemzetségekről, belőlük a XIV. század közepéig szétágazó alágakról, családokról és birtokaikról Karácsonyi János adott közre 1904-ben ma is nélkülözhetetlen munkát. A Káta nemzetségről szóló rész bevezetéséből nemcsak líraian szemléletes fogalmazása miatt idézzük: „Úgy vagyunk vele, mint árvíz idején az ártérben lévő fákkal. Egyes kiálló ágait látjuk, de törzsökét nem. A Zagyvától a Tápióig oly nagy területet foglalt le a nemzetség névadója, hogy azon később 7 jókora terjedelmű község (Nagy-Káta, Szentmárton-Káta, Szenttamás-Káta, Egres-Káta, 5 A vitát lásd a Századok XXXVIII. évf. (1904) 4. sz. 365-366. A 6. sz. 537-543. és a 8. sz. 807, valamint a 10. sz. 996-997.- Az ohati ásatásokra lásd a 2. jegyzetben idézett tanulmányomat. - A zárni ásatásra lásd Debreczen sz. kir. város Múzeumának 1907. évi Jelentése (Debrecen, 1908) 26-28. és az 1908. évi Jelentés (Debrecen, 1909) 43-49.
