A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
82 M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes... A debreceni törvényszéken a feudális korban általános, rendi bíráskodás folyt, ahol - mint azt az általunk vizsgált ügyekben is láttuk - érvényesült a városi társadalom tagozódása szerinti nyílt egyenlőtlenség, a teljes polgárjoghoz kapcsolva a büntetőjogi kiváltságokat az egyszerű lakosokkal, a városi társadalom alsó rétegeivel szemben. De érzékelhető volt a nemek közötti vagy a helybeliek és idegenek közötti különbségtétel, a koldusok, cigányok, csavargók, szajhák ügyeinek szigorúbb megítélése is. A tanács következetesen, széles körben büntette a vallás elleni bűncselekményeket, bizonyítja ezt a káromkodásért elítéltek nagy száma, s az ilyen típusú cselekmények feltűnő aránya az összbűnözésen belül.79 Ennek hátterében a keresztyén életet élő szenátorokat jellemző valláserkölcsi felfogáson túl Domokos Márton főbíró egyéni elkötelezettsége is áll, aki éppen ekkor /1745- ben/ francia nyelvről lefordítja és névtelenül megjelenteti Osterwald neuchateli lelkész művét: A’ keresztyének között ez idő szerint uralkodó Romlottságnak Kútfejeiről való Elmélkedést, 1750-ben pedig A keresztyén erkölcstudomány rövid sommáját. A kortársak is kiemelik Domokos mély vallásosságát, buzgó bibliaolvasását, s még külön is, hogy “nem volt káromkodós természetű”.80 Domokos személyiségében tehát harmonikusan egyesült a protestáns egyház- és világi városvezetői szerep, képességeit s főbírói hatalmát egyaránt felhasználva a lakosság valláserkölcsi nevelésében.81 A bírói tanács kiegyensúlyozott ítélkezési gyakorlatot folytatott, amiben az 1725-től már Debrecenben jegyzősködő, szenátor, majd nagy tekintélyű főbíró személyén kívül meghatározó volt, hogy a szintén művelt, külföldet járt, vagyonos, főként nemes kalmárok, kereskedők alkotta szenátus összetétele évről évre alig változott. A tárgyalt időszakban Domokos mellett végig szenátorkodott Csatári István, Szilágyi Mihály, Kis Gáspár, Baranyi Sámuel s a szenátorságot a néptribunussággal váltogató Szeremlei Sámuel. 8 évnél hosszabb ideig pedig további 5 fő volt szenátor. Csak elhalálozás esetén került be a szenátusba a következő jelölt, s az állandóság biztosítéka volt az is, 79 V. ö. A dolgozat I .része. HBMLÉ XXIII. 1996. 76. 80 Révész I.: i. m. 20., Zoltai Lajos: Domokos Márton debreceni főbíró és kora. Debreceni Képes Kalendáriom. IX. évf. Debrecen, 1909. 63. 81A város és egyház kapcsolatának korszerű összefoglalására ld.: Rácz István: Protestáns patronátus. Debrecen, 1997.
