A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Módy György: Zám és monostora a falu első elnéptelenedéséig
7 így is szabálytalan a kenderátó alakulat.” Magáról a pusztáról ezt írta Balkányi Szabó: „Zám. Ennek határa képezi a hortobágyi puszta egy részét. Gyaníthatólag ez is az Ohati család birtokához tartozott. Zámot is - épen mint Mátát - sokkal későbben ülték meg a körülötte lévő már elpusztult helységeknél, és mégis azoknál hamarabb elpusztult; mert róla a legrégibb időkben sem fordul elő semmi emlékezet, mint a töb- biekről, és midőn a többiek még mint falvak említetnek, erről már akkor is mint pusztáról van említés. De hogy csakugyan megült helység volt - ha mindjárt kevés ideig is, - mutatja most is meg látszó telekhelye, hol a házak alapjai (kiemelés M.Gy.) sőt az udvarok kerítéseinek vonalai is mai napig megtetszenek...” Szűcs István Debrecen történetírója megismételte Balkányi Szabó adatait, de kiemelte, hogy amikor Báthori Zsigmond nova donatio-ja alapján 1583-ban a várost Máta birtokába beiktatták, ezen részt vett a szomszédos Zám falu bíо rája is. A település tehát ekkor még néptartó volt. A monostorról nem tudott sem Balkányi Szabó sem Szűcs. Balássv alapvetően helyes és a további kutatásnak irányt szabó megállapításaival fordult szembe Végh Kálmán Mátyás 1903-ban megjelent hosszú tanulmányában. A hortobágyi monostorok helyét, korukat, alapítóikat teljesen másként képzelte el. De vélekedését okleveles anyaggal nem támasztotta alá.3 4 Feltételezéseiről hosszadalmas vita alakult ki közte és Zoltai Lajos között a Századok 1904. évi számaiban. Zoltai néhány évvel később sértő szándék nélkül így jellemezte kutatói módszerét: „(Végh Kálmán Mátyás)... inkább szájhagyományok s ingatag szómagyarázatok mint okiratok és archaeológiai kutatások alapján tárgyalva e két apátság s még néhány általa hortobáHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 3 Balássv Ferenc: A zárni és ohati apátságok. Értekezések a történelmi tudományok köréből. IX. к. VI. sz. (Bp. 1881) A korábbi irodalmat összefoglalta a 3-9. oldalakon. Számára fontos eligazítás volt Foltinv János egy 1340. és egy 1346. évi oklevélről való közlése. Lásd a Magyar Történelmi Társulat 1871. évi zempléni-ungi kirándulása zárónapján tett „A leleszi bizottság jelentése” = Századok V. évf. (1871) 610-611. Balássv tévedésnek nyilvánította hogy Foltinv a zárni és a zazt-i (százdi M. Gy.) apátságot azonosította. - Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I-IV. (Pest, 1851) IV. 320.- Balkányi Szabó Lajos: Debrecen helynevei. 100 helynévnek története, száj hagy ományi és szónyomozási magyarázata. (Debrecen, 1865) 18, 27- 28, 46. - Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme... I-III. (Debrecen, 1881)1.21. 4 Végh Kálmán Mátyás: Hortobágyi apátságaink - Egyháztörténelmi tanulmány. (Klny. az Egri Egyházmegyei Közlöny 1903-ik évi folyamából, Eger, 1903) Zámot lásd 5-38.
