A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
69 ve az asszony helyi szenátusbeli rokonságával, s vele szemben az udvari támogatást is maga mögött tudó, rafinált kerületi ügyvéddel, folytatva a mindkét oldalon kétes módon megnyert tanúkkal vagy a céhtársak feltehetőleg elvtelen, de egységes fellépésével. A kényes ügyben a vád elejtése pedig a magisztrátus bölcsességéről árulkodik, ugyanis azt semmiképp sem akarták, hogy Ondrejkovics az ügyet a maga tálalásában királynői kegyelemig vigye. Mária Terézia úgyis egyre bizalmatlanabb volt már Debrecennel szemben. Tudjuk, hogy éppen ebben az évben, 1749-ben jelentette ki, hogy értesülése szerint Debrecenben “motus et tumultus” készül az uralkodó ház ellen, s a jelen lévő megdöbbent protestánsoknak még azt sem sikerült tisztázniuk, vajon mit értett a királynő ez alatt.31 Istenkáromlási ügy volt, de csak 75 botütéssel végződött Kovács György pere 1741-ben. Kovácsot azzal vádolta az ügyész, hogy Istent pokolbéli Istennek szidta, hogy az sem parancsol neki, s azzal is káromolta, hogy “b... meg” tiszteletes Szilágyi Márton professzor urat háza népével együtt. Kovács a szokásos módon -borosságával- védekezett. Az ítéletben három szerdán kiadandó alkalmankénti 25 pálca mellett még nyakvasra is ítélték, s hogy kő akasztassák a nyakába.32 A blasphémia directával vádolt Molnár András nyomorék koldust csak szánalomra méltó volta mentette meg a haláltól. "Négykézláb mász mégis iszonyúan káromkodik"- fogta vád alá az ügyész. Káromlásait -"Isten ha a mennykőben laknék is nem félne hozzá szólam, az Istenre is haragszik, míg meg nem szánja...”- az ügyész palmaris tanúkkal bizonyította, s nyomoztatott utána előző lakhelyein is. Terjedelmes nyomozati anyag begyűjtésével a perfelvétel után majd 1,5 hónappal mondják ki a deliberatumot. "Ezen csúszó-mászó koldus a maga alávaló sorsát előtte meg nem forgatván...káromolta Istent, s még részeges is”, sőt “vétkét újította". A bíróság nyakában kővel nyakvasra ítélte, s hóhér általi kétszer 30 pálcaütésre "úgymint ma (!), és hogy sokan lássák (!) a jövő kedden az heti vásárnak napján". Ezenkívül örökös számkivetésre ítélték, koldulólevelét megHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 31IV. A. 1 0 1 8. g. 27.1749-50. Nr. 18., Révész Imre: Bécs Debrecen ellen. Bp. 1966. 41., Balogh István: Debreceniség. Studia Litteraria. Tomus VII. Debrecen. 1969. 16. 32IV. A. 1018. 5. к. 329., 332-333. 1741. márc. 28., ápr. 15.
