A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
68 M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes... vül feleségét kínozza, késsel kergeti, anyósát taszigálja. Éjjel lármázó, korhely életet él, mesterségét nem űzi, csapszékről csapszékre jár. Az ügyész mindezt a deutrális pontokra válaszoló 6 tanú vallomására építette, majd a részegesekre, káromkodókra, paráznákra vonatkozó törvényhelyek citálásával, a büntetések megnevezésével (nyelvkité- pés, városból kitiltás, halál) kemény ítéletet kívánt. Az allegátiós szakaszban Gyulai és ügyvédje a feleséget "erőtlenítette": görögökkel, deákokkal korhelykedett, szánkázott, férjét nem szereti, sőt halálára, tömlöcöztetésére törekszik anyjával együtt. Maguk is tanúkat állítottak, ezek látták "csókolódzni" Gyulainét egy ráccal, mással összeölelkezni, sötétbe bezárkózni, éjfélkor táncolni. Egy újabb tanú állította, hogy Gyulainé azt mondta, azért nincs gyereke, mert nem szereti az urát. A peranyagban megvan a paplanos céh tagjainak -8 mesternek- egyenkénti nyilatkozata és "voxa". Mindannyian csak jó véleménnyel voltak céhtársukról. Az utcabeliek nevében egy esküdt is ugyanígy nyilatkozott. Az asszony részben megfelelt férje vádjaira, s házaséletük "szemérmes" részleteinek elmondásával állította, hogy a férje miatt kibírhatatlan házasságuk. Ondrejkovicsék ekkor felülemelkedve Gyulainé állításain és a vádat alátámasztó tanúvallomásokon - azokra nem válaszolva - a szeretetlenségben látták minden baj okát, ti. hogy Gyulainé nem szerette a férjét. Az ügyész ekkor már mindkét fél ellen törvényes büntetést kért, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Gyulainé is házasságtörést követett el. Ondrejkovicsék még a deliberátum előtt kérték az 1723:28 te.-re hivatkozva, hogy a feleség "közelről való atya- fiai", a szenátusban lévő Szilágyi Mihály és Pándi János az ítélethozatalban ne vegyenek részt. Az ekkor már 41 oldalnyira duzzadt per a végső ítélethez közeledett. Mielőtt azonban a tanúk “meghiteztettek” volna, s az ítélet kimondatott volna a felek írásbeli nyilatkozatban ígérték meg, hogy "egymás ellen való nehézségeiket szívekről letészik", ezek után mint istenfélő házasok, úgy élnek, s ennek meg- próbálásáért a vádat letették, az eljárás abbamaradt. E perben Ondrejkovics kétségtelenül a tárgyalt időszak legnagyobb ügyvédi teljesítményét nyújtotta, megmentve Gyulait bármiféle büntetéstől. A tanúvallomások több helyen is ellentmondanak egymásnak, de hitelüket is megkérdőjelezik az ilyen vallomásrészletek:" csak küldjön által kid. (kegyelmed, ti. Gyulainé) egy kancsó bort, majd jobban tudunk beszélni, majd megrakjuk Gyulait". A ritka kompromisszummal végződött per hátteréből előtűnnek a kor erőviszonyai, kapcsolatai, kezd
