A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
34 Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a ... kérdezzék meg „s ha a tagadásban álhatatosan megmarad, a 25 korbács ütés büntetésébe tudódik”.21 16. A város ügyésze 1756. szeptember 6-án tartott perfelvételi tárgyaláson Horváth Jánosné és fia ellen azért emelt vádat, mert az iskolások részére alamizsnaként begyűjtött búzából „bizonyos meny- nyiséget” éjszaka a veremből elloptak. A búzával elszaladtak, de egy mérőt, zsákot és kötelet a verem mellett hagytak. Az ügyész azt indítványozta, hogy a mesterhez állított gyanús, éjszaki tolvaj vádlottak „keményen tortúráztassanak, sötögettessenek, spárgáztassanak mindezen dolgok megvallásáért, mind pedig több gyanús cselekedeteknek okáért, minthogy sok éji tolvajságok adják elő magokat”. Indítványozta továbbá vádlottak halálra ítélését, majd így folytatta: „Hogy ha pedig a nemes tanácsnak ezekben sententiája lágyulna ugyan, csak kívánja a fiscalis procator, hogy mesterhez állítván, az akasztófa ágasával homlokukra tüzes akasztófa süttessék égy így a városbul örökösen kicsapattassanak és proscribáltassanak. Míg pedig ez megtörténik, addig vasra verettetvén, tömlöcben tartassanak.” A tárgyaláson jelen volt Horváthné a vádra így nyilatkozott: „Én ezekre ártatlan vagyok, mit tudok felelni, kegyelmetekre bízom, a nemes tanács kezében vagyok”, A tanács 1756. november 6-án hozott közbenső ítéletével bírálta el az ügyész indítványát. A nyomozati íratok alapján megállapította, hogy vádlottak csak a mérővékát ismerték el sajátjuknak, viszont a tanúként „hitek letétele mellett” kihallgatott két szomszédjuk vallomása szerint a zsák és a kötél is az övéké volt. Ezért vádlottakat „magok gonosz cselekedetüknek megvallására korbács alá” ítélte. Védő csak a perfelvételi tárgyalást követően kapcsolódott be az eljárásba. Első, 1757. januárjában bejegyzett perbeli szóváltásából tűnik ki, hogy Horváthné letartóztatása és korbácsolása alatti vallatása már megtörtént. „Beismerő vallomása nem vehető figyelembe, - írta a védő - mert talán senki sem tudja, mennyit vertek rajta annyira, hogy eszén kívül lévén, azt mondotta amit sohasem látott, sohasem hallott”. Horváthné azonban a Nánáson tartózkodott Királyi Comissiónak nemcsak azt panaszolta be, lopás miatt alaptalanul vád alá helyezték és letartóztatták, hanem hogy terhes állapotában megpálcázták s ennek 1 Az 1754, évi csomóban az 1754. május 18-án elkezdett per jegyzőkönyv.
