A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
33 tébb ió vására leszen a borának”. Mivel Kenderesről távozása előtt 20 nem sokkal kapta a szívet, arról csak egy hordó bor fogyott el. 15. Szoboszló város ügyésze Tóth Györgyné ellen azért emelt vádat, mert „az elmúlt esztendőkben hol kvártélvos németekkel, magyar katonákkal és egyebekkel, hol éjszaka, hol nappal, hol jászolban, hol házban, hol egyebütt paráználkodott”. Indítványozta, hogy amennyiben a vádlott a tanács színe előtt nem ismerné be gonosz cselekedeteit, a törvények értelmében „minden haladék nélkül adassék mindjárt hóhér kezébe és kinoztassék, sütögettessék, lajtorja fogakra vonattassék, kötéllel csigáztassék, spanyol csizmába verettessék, haja elborotváltatván szurokkal és hideg vízzel csepegtessék, egyszóval minden kínokkal gyötrettessék. Azután hóhér által feje vétettessék. Míg ez meg nem lenne, az alsó tömlőébe vettessék és erős áristomban vasban tartassék”. Az 1754. május 18-án megtartott perfelvételi tárgyaláson vádlott a paráználkodások elkövetését nem ismerte be. A tanács azonban az ügyészi indítványnak a kínvallatás elrendelésére vonatkozó részét figyelmen kívül hagyta és közbeszóló ítéletével a szabadlábon lévő vádlottnak csak a letartóztatását rendelte el. A perfelvételi tárgyalás után kezdődött el a szóváltásoknak a perjegyzőkönyvbe való beírása. Az ügyész és a védő összesen tíz szóváltást jegyzett be. Kettőjük vitája akörül forgott, hogy a 14-15 évvel ezelőtti paráználkodások elkövetését a kihallgatott tanúk megnyugtatóan bizonyították-e, vagy nem. Az ügyész mindegyik szóváltásában a bizonyítottság mellett kardoskodott és a vádlott halálra ítélését, a védő pedig ennek az ellenkezőjét állította és a vádlott felmentését kérte. A tanács az érdemi ítéletet 1754. június 15-én hozta meg. Eszerint a nyomozás során kihallgatott 14 tanú közül 6 tanúnak a vallomásával vádlottnak „sokakkal való paráznaságra célzó gonosz cselekedetei bővséggel bebizonyíttattak”. De magát „a parázna cselekedetet valósággal nem látta” egyik tanú sem, a vádlott pedig tagadta annak elkövetését, „így kétséges, véghez vitték-e azt, vagy nem. Ám azért, hogy paráznaságra célzó cselekedeteiért /a vádlott/ büntetlen ne maradjon”, a tanács 25 korbács ütésre ítélte azzal, hogy az ütések alatt 20 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 20 Uo. Szoboszló város Bűnvádi eljárás nyomozati írtai. 1701 - 1861.V.A.402/n.l.csomóban az 1750.szeptember 24-én keltezett jegyzőkönyv.
