A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
284 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. A városháza épületeit Cegléd uccától (a mai Kossuth uccától) most már csak egy magánház választotta el. A Piacra négy, vagy öt ablakkal, néhány boltajtóval néző Tolnai-palota. Azért nevezték így, mert contignációs, azaz emeletes ház volt; csinos külsejével is különbözött az egyszerűbb közönséges polgári házaktól. Ismert legrégibb tulajdonosai: Debreceni Szíjgyártó János fia András és Tolnai Jánosné Kádas Kata. Előbbi a maga részét 1625-ben eladta nemes Tolnai Jánosnak, Tolnai Imre deák, volt főbíró fiának 900 forintért és 35 gira súlyú ezüst-marháért, meg aranyas művekért. Tolnai János árvái nevén találjuk e házat 1640-ben, t. i. Tolnai István, János, Gáspár és Ilona nevén. István a legidősebb testvér, 1669-ben eladja az egész házat öccsének, Jánosnak és Torma Katának 700 forintért, amelyből „atyafiságos szeretetből” húszat elenged.31 A magnélkül elhalt házaspár mindkét ágon való örökösei (ú. m. Tolnai István, Torma Ferenc és Mária, Szabó Pétemé Portörő Judit, Tóth Istvánné Portörő Anna) a „Tolnai palotát” jóval kevesebbért; mint amennyit 1625-ben ért, vagyis. 700 m. forintért a szabad királyi várossá emelt Debrecennek adták el 1696 júl. 9-én.32 33 * Gondos és körültekintő (prudentes ac circumspecti) régi elöljáróink, ahogy a szükség kívánta és az alkalom kínálta, így szerezgették össze a mostani városháza központi fekvésű telkét. így alakult ki 166 év leforgása alatt a mostaninak helyén a városi közigazgatás és bíráskodás székhelye. Nem úgy, ahogy érdemes történetírónk: Szűcs István, előadása szerint átment a köztudatba, mintha régi városházánk egyenesen erre a célra 1560-ban épült volna. Levéltárunkban idevonatkozólag összeszedhető feljegyzések és oklevelek, amelyeknek nagy része Szűcs István idejében a mesebeli várak módjára őrzött magánlevéltárban még hozzáférhetetlen volt, nem támogatják a debreceni derék Tacitusnak azt a vélekedését sem, hogy a városháza a rajta feküdt régibb épületekkel együtt a város földesurainak kúriája, legalább is „condescensionalis helye” (azaz szállóháza) lehetett.'3 31 30. Tan. Jkv. 1669: 508.1. 32 31. Tan. Jkv. 1696: 436.1. 33 V. ö. Szűcs id. m. II. 533.
