A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
278 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. debreceni házukat Debrecen városának 500 magyar forintért; ugyanekkor elengedik az 1556-tól fogva elmaradott évi 20 forintokat is. Pár héttel később Szabó Miklós debreceni főbíró elismeri, hogy a páli remeték megbízottaitól István priortól és Boldisár frátertől átvette mindazon okiratokat, amelyek néhai Tar András által a szentjoghi heremitáknak hagyományozott házra tartoznak.15 Debrecen íme kétszer vette meg örök joggal a Tar András-féle házat. Törvényes uralkodótól királyi adományt is kapott reá. Mégis a papok száznegyven esztendő múlva megint háborgatni kezdték e ház birtoklásában. - Először Mosóczy András, állítólag a Pálos-rend meghatalmazottja, 1722-ben, vagyis mindjárt azután, hogy a róm. katholikus egyházat hatalmasul restituálták a kálvinista Debrecenben, felszólította a várost - ellenére az 1691. évi Leopoldi-diploma világos rendelkezéseinek is, hogy keresse elő a tanácsülések helyéül használt hajdani szerzetesi ház okmányait és igyekezzék barátságosan elintézni ezt az ügyet. A tanács visszafelelt, hogy ez a ház igazságos címen, a legerősebb jogon a városé. Ekkor meg Kébel Mihály váradi generálisvikárius állott elő, aki magát törvény szerint való bírónak képzelvén, háromszor egymásután küldött idézést Debrecen városának. Mitsem törődvén azzal, hogy először a nádor, Pálffy Miklós gróf, azután Szárazi György kir. személynök intette le a túlbuzgó főpapot, hogy ne merészkedjék bíráskodni olyan ügyben, ahol nem illetékes. A vikárius telhetetlensége csak magának Károly királynak parancsára hallgatott el 1726-ban.16 * A folytonos háborúskodás, a török terjeszkedése nemcsak a környékbeli falvakat pusztította el, hanem Debrecen népesedésének, vagyonosodásának is romlását okozta. Ferhát budai basa 1589. azért enged el a debreceniek évi hét ezer tallér adójából elébb egy ezret, azután kétszázat, mert 200 házuk üressé, lakatlanná lett. Sőt egy év múlva a budai diván bizonyítja, hogy már 500 házuk pusztult el; a meglévő házakban is mozlim tanuk bizonysága szerint, igen szegény nép lakik.17 15 U. o. 86., 87. és Bunyitay id. m. II. 473-474. 16 Kiilb. 1197., 1198., 1212., 1215., 1219., 1221., 1246., 1248., 1249. 17 Zoltai: Vidékiek beköltözése Debrecenbe. 15. 1.
