A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
26 Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a ... nem tudja mint hivatalos személy”. Ennek eljárásjogi következményeit egy példával világítja meg Werbőczy. Ha a bíró nem ül bírói széket és azt látná, hogy valaki mást meggyilkol, ám cselekményét nem jelentik fel, vagy feljelentik, de nem bizonyítják, a hivatalos tisztében eljáró bíró a gyilkost kínvallatás alá nem vetheti, mert magánszemélyként szerzett tudása egymagában ehhez nem elég. Ilyen esetben máshonnan: a tanúktól vagy egyéb bizonyítékokból kell tudomást szereznie arról, hogy a bűnöst kínvallatás alá vethesse.1 A Hármaskönyv peres eljárásra vonatkozó III. részében pedig az a tilalom olvasható, hogy „a nemeseket ... gyanúból kínvallatás alá venni nem szabad.” 2 A magyar országgyűléseken a rendek a Hármaskönyv megjelenését /1517/ követő évszázadokban sem alkottak törvényt a tortúrával kapcsolatban. A kínvallatás kérdése csak a XVII. század vége felé került előtérbe annak következtében, hogy I. Lipót 1688. június 10-én az abszolutista felfogású, a magyarság háttérbe szorítására irányuló törekvéséről ismert Kollonics Lipót gróf győri püspök elnökletével osztrák és cseh szakemberekből udvari bizottságot hozott létre a Magyarországon követendő új kormányzás irányelveinek kidolgozására. Az „Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn” című reformtervezetet Kollonics 1689. november 15-én terjesztette elő. A javaslat a magyar politikai és gazdasági élet egészének megreformálására kiterjedt. Ami a jogi és igazságszolgáltatási programot illeti, szó volt ugyan a Hármaskönyv teljes felülvizsgálatáról, de lényegében az igazságszolgáltatás egyszerűsítése és gyorsítása végett a korszerűtlen törvények megreformálását tűzte célul. S ami igen lényeges eleme volt a javaslatnak: ahol a törvényi rendezés hiányát állapította meg, ezt a vonatkozó osztrák szabályok átvételével kívánta pótolni. Mivel Magyarországnak ekkor Büntetőtörvénykönyve még nem volt, a bizottság javasolta III. Ferdinánd által 1656-ban az Alsó-Ausztria számára kiadott büntető és eljárásjogi kódex átvételét, amely részletesen szabályozta a szigorú kínvallatás alkalmazását is. Bár az udvari főbizottság a reformtervezetet teljes egészében nem találta megvalósíthatónak, a magyar rendek pozsonyi konferenciája pedig teljes egészében eluta1 Werbőczy István Hármaskönvve. Magyar Törvénytár. Bp. 1897. Élőbeszéd ló.czim. 49-50. 2 Uo. III. Rész. 20.czim. 399-401.
