A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 25 Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben Nagy Sándor I. A tortúra Az európai büntetőbíráskodás joggyakorlatában - a beismerő vallomás kínzással történő kikényszerítését - eredetileg az egyházi bíróságok alkalmazták az eretnekek és boszorkányok elleni eljárásban. IV. Ince pápa - korábban a bolognai egyetem jogtanára - a kánonjog kiváló művelője, 1252-ben kiadott bullájában az igazság felderítésére a kínvallatást alkalmas módszernek és jogszerűnek nyilvánította. A világi bíráskodásban a XIII. század elejére alakult ki az a nézet, hogy a vádlott bűnössége csak közvetlen bizonyítékok - a vádlott beismerése és a szemtanúk vallomása - alapján állapítható meg. Ha azonban a bűncselekmény elkövetésének szemtanúi nem voltak, a vádlott pedig tagadta a bűnösségét, de gyanúokok felmerültek ellene, szükségesnek tartották valamiképpen beismerő vallomás megtételére rábírni. Amikor az eretnekekkel és boszorkányokkal szemben alkalmazott tortúra erre alkalmasságának és jogszerűségének pápai elismerése megtörtént, ezt követően a kínvallatás beépült a világi bíróságok gyakorlatába is. Régi hazai törvényeink a tortúra eszközeit, elrendelésének feltételeit és végrehajtásának módozatait nem szabályozták, a büntető igazságszolgáltatásban azonban ettől függetlenül gyakorolták a kínvallatást. Ez okszerűen következik abból, hogy Werbőczy István Ma- gyarország szokásjogát rendszerbe foglaló Hármaskönvvében említi a tortúrát is annak az elvnek a kifejtése kapcsán, miszerint ..a bíró két személyt képvisel, az egyik a magán, a másik a hivatalos személy. Megtörténhetik, hogy mint magánszemély tud valamit és ugyanazt
