A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Varga Zsuzsanna: A Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekérvényesítési küzdelmei a korai Kádár-korszakban
245 Mire használták fel a tsz-ek a hirtelen rájuk szakadt szabadságot, majd pedig a hosszabb időre megnövekedett mozgásteret? A megmaradt, illetve újjáalakult tsz-ek változtatni akartak azokon a viszonyokon, amelyek megelőzőleg gátolták gazdálkodásukat, s 1956 novemberében - mint utaltunk rá - nagy lendülettel láttak hozzá korábbi problémáik orvoslásához. A szövetkezetek életébe való beavatkozás legfőbb csatornáit a járási bankfiókok, a gépállomási agronómus- hálózat, a kötelező tervutasítások, valamint a szintén kötelező erejű mintaalapszabály előírásai képezték. A megoldásra váró problémák között legnagyabb erővel tehát az egyik oldalon a függetlenedés (mind a párt-, tanács- és bankszervektől, mind a gépállomástól, stb.), a másik oldalon pedig az önállósodás, azaz a saját alapszabály kidolgozásának igénye szerepelt. Az 1956 előttről hozott problémák közül legsürgetőbben a munkaerőellátottság és a munkafegyelem megoldatlansága, jelentkezett. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság már említett jelentéseiben többször rögzítették, hogy a tsz-eknél nagymérvű törekvés tapasztalható a munkafegyelem megszilárdítására. Az 1956 októbere után továbbműködő téeszeknél a munkaerő-kérdés rendezése azáltal vált égető aktualitássá, hogy a tagság létszáma általában nagyobb mértékben csökkent, mint a tsz földterülete, s így megnövekedett az egy termelőszövetkezeti tagra jutó ossz- és szántóterület.14 A munkaerőhiány, valamint munkafegyelmi gondok mögött alapvetően a tagság - közös munkában való - érdektelensége húzódott meg. A termelőszövetkezeti tag de jure tulajdonosa is, munkavállalója is volt a közös gazdaságnak. 1956 előtt azonban de facto sem a tagok tulajdonosi, sem munkavállalói érdekeltsége nem jutott kellőképpen kifejezésre. Ez egyrészt abból adódott, hogy a fontos, gazdai minőségű kérdésekről a téeszen kívül, különféle állami- és pártszerveknél döntöttek. Másrészt pedig a maradék-elvü jövedelemelosztás, valamint a munkaegység alapú jövedelemrészesedés következtében a tsz- tag még annyira sem vált érdekeltté, mint amikor korábban részes munkásként, avagy bérmunkásként dolgozott.15 14 Lásd: Ónosi László i.m. Db.1973.139-142.; Zagyva István i.m. Db.1974. 90., 97. 15 Az érdekeltségi problematikáról bővebben lásd: Égető Emese: Felhalmozás ás jövedelmezőség a termelőszövetkezetekben. Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1976.; Kelemen Zoltán: Az anyagi érdekeltség és a munkaszervezet összefüggései a termelő- szövetkezetekben. In. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Évkönyve II. 1958-1959. Bp. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961.; Komló László-Kovács Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV
