A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak Debrecenben a XIX. század végéig
160 Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak... lása. Egy idő után pedig erősebben kiégetik a téglát s ezzel fagyállóbb téglára tesznek szert. A járdákon a téglaburkolat alkalmazása csaknem egy évszázadon át fennmaradt gyakorlat maradt. Az 1800-as évek derekán tehát a város "...utcái hosszúak és szélesek s nagyrészt egyenesek is, de kővel nincsenek kirakva..." még mindig.14 Egy szemtanú visszaemlékezésében így ír a város utcáiról:15 "...A főbb utcák torkolatait, különösen ősszel vagy olvadó lanyha télen és tavasszal /.../ egy lábnyi magasra feltöltötték > fasinával < , ami abból állott, hogy hosszabb, vagy kurtább, vastagabb és vékonyabb, az erdőkből szállított fagallyakkal megrakták, néha 8-10 ölnyi hosszúságban s elegyengették úgy, ahogy lehetett, hordtak rá egészen száraz, friss trágyát, ennek felibe pedig temérdek homokot..". Ezen jártak addig, amíg a "fasina" izzé-porrá nem törött s azt el nem nyelte a sár. Ezután arról az esetről számol be, amely 1850 táján történt, amikor "...a Német utca elején /.../ a rengeteg nagy sárból hat erős bivaly sem tudta ki vonszolni a delizsánszot...". így hát otthagyták s reggelre belefagyott a sárba oly erősen, hogy csákánnyal kellett "kivájni" onnan. A város ugyan egyre gazdagabb lesz, birtokainak területe eléri a 172 ezer holdat, lakóinak száma az 50 ezer lelket s a város 30 céhe már csaknem 2100 mestert számlál. Az útjainak kiépítését mégis nagyon költségesnek ítéli. Angliában már csaknem egy évtizede ismerik és alkalmazzák a "makadamirozás" technikáját, Debrecenben az utak túlnyomó többségét sár, vagy por borítja s azon "a fogatok és szekerek csak nagy kínnal tudnak haladni..." írja egy francia tudósító.16 Batthyány Vince 1805-ben nagy utazást tesz a Monarchiában s debreceni benyomásairól a következőket írja: "...Nyárban a homokban bokáig, az esztendőnek további részében pedig sárban és iszapban térdig úszik itt az ember és ezt a fő utcákon csak hídlásokon lehet elkerülni..."17 valami fejlődés mégis van. Hiszen Kazinczi Ferenc 1824- ben ismét jár Debrecenben s megállapítja, hogy "...az utcákon végig csatornák vonatnak; most éppen a Német utcai kapunál rakják azt, hogy azon a mocsok kiszivárogjon..."18 . Az első csatornaépítés ter14 Fényes Elek: Magyar Ország geographiai szótára. Pest, 1851. 245-246.old. 15 "Debreczen" napilap, 1893.évf.jún.3. 106.sz. 16 Birkás Géza: Francia utazók Magyarországon /Acta Universitátis Szegediensis, 1948.évf.54.old. 17 Batthyány Vince: Utazás Magyar Országnak s Erdélynek egy részin által Pest,1818. 18 Kazinczi Ferenc: Válogatott művek. Bp. 1960.II.levél
