A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 73 uralkodóhoz. Mire a kegyelmi irat megérkezett Debrecenbe, Patai már 70 több mint 2 évet raboskodott, mindinkább türelmét vesztve. A város vezetőségének figyelme a fiatalság nevelésére, erkölcsére, vallásosságára is kiterjedt, ugyanis megállapítják, hogy „rettenetes tudatlanságban nevelkedik az ifjúság”, s ez az oka annak, hogy „Istennek félelme nincsen bennek, káromkodnak, részegeskednek és egyéb cégéres vétkekre vetemednek.... Istentiszteletkor nem énekelnek, mert nem tudnak olvasni, a prédikációt sem értik, olyanok, mint az oktalan barom.” A latin nyelv tanulásától pedig - annak nehézsége miatt - „némelyek iszonyodnak”. Hogy az iíjúság az uralkodó szolgálatára és a maga hasznára alkalmasabb legyen, valamint „az Úr Isten is a maga ostorát, mellyel országunkat a döghalállal e mostani időkben sujtolja, elvegye, és rólunk elfordítsa, e rettenetes tudatlanságnak és abbúl következett Isten beszédének megutálásának elűzésére és orvoslására” mind a 6 utcában 1-1 magyar iskolát határoznak felállítani.* 21 22 23 Bár az iskolák felállítása egyelőre váratott magára, a pestis pusztítása lassan megszűnt, az 1742-43-as második hullám pedig rövidebb 77 ideig tartott, s jóval kevesebb halált okozott. A nagyobb viharok, „ostromló szélvész”2'1,a tűzesetek szintén az emberek által alig befolyásolható isteni csapásokhoz tartoztak, s további terjedésük alakulását gyakran hozták összefüggésbe Isten szándékával, mint pl. 1746. márc. 29-én24 25vagy 10 nap múlva 1746. ápr. 9- én, amikor a városban 74 ház leégett, több kár és nagyobb veszedelem is lett volna, „hanem az Isten éjszakára bőséges esőt adván a tűznek erejét elvette, és több szerencsétlenségtül a Várost megoltalmazta. Melyért Sz. Neve áldassék és magasztaltassék.”b A csapásokkal szembeni emberi tehetetlenséget a sáskajárások is mutatják. 1749 nyarán a sáskákkal hónapokig küzdenek a debreceniek, szervezik a magisztrátus utasítására az újabb és újabb sáskakergető csapatokat silápokkal, zsákokkal, kapákkal felfegyverkezve, a relátiók mégis arról szólnak, hogy „amint egy felől kihajtják őket (ti. a sáskáU.o. 606, 660-661.1741.jan.14.,174l.nov.27., IV. A. 1018. e. 5.k. 318. 1741.márc.4. 21 IV. A. 1011. a. 146. k. 455-456.1739.ápr.20. 22IV. A. I 01 l.a. 147. k. 83. 1743.febr.23. 23 IV. A. 101 l.a. 146. k. 482.1739.jún.26. 24 U.o. 147. k. 251. 1746.márc.29. 25 U.o. 255. 1746.ápr.9.
