A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Erkölcsi problémák és bűncselekmények adatai a XVIII. század első felében Bihar vármegyében

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII

47

pást észrevette, a házából kifutott és a tolvaj után ment. Szim azonban Fildány Györgyöt „melybe lőtte”. Katonák meggyilkolásáról is szóltak az iratok 1717-ben és 1718-ban Diószegen. Ugyanakkor egy ábrányi kvártélyos katonát is megölnek.30

Az 1724. év adata az, hogy Csorbágy András inándi cigány fejszefokkal fejbevágta és megölt egy Dina nevű cigányt a cséffai úton. Néhány év múlva 1729. karácsony éjszakáján Boda András élesdi lakos „halálos öszve rontása” esett meg.31 Gyermekgyilkosságról is található adat Bihar Vármegye Rendkívüli Fenyítő Törvényszéke iratanyagában. A Váradolaszi gyűlés 1739. június 1-én vizsgálja Károlyi Kata álmosdi lakos ügyét, aki gyermekét „elvesztette”. Károlyi Kata tagadta bűnét. „Terhének tette miatt igen gyenge erővel volt, úgy hogy el is ájult előttem” - fogalmaz szemléletesen az írnok.32

Szoboszlai Mihály nemesembert 1747. februárjában Köbölkúton, a saját nemesi kúriáján gyilkolják meg. Különösen kegyetlen emberölés történik 1750. áprilisában. Beznyei Ungár Stefán a feketepataki csapszékben főbe ütötte Kaba Vancsát, az a földre esett, s „ott fekve Ungár Stefán az hasán keresztül ütvén egy nagy karóval, melly ütések miatt másnap meg is holt.”33

Lopás, rablás, verekedés

Már a fentebbiekben szó esett olyan gyilkosságról, amely lopás, illetve rablás miatt következett be. Diószegen 1701. augusztus 24-én vizsgálják Tőtösi Kupa Pintye ügyét, aki hajdúival együtt tolvajsággal kereste kenyerét. Sok tanúvallomás támasztotta alá a lólopásokat és a különböző rablásokat, amelyeket ez a csapat elkövetett. Kiss Pál nevű eösi katona és több társa ellen is házfelverés és tolvajság a vád 1703. március 21-én. Kiss Pál prédálta Gere Márton birtokos jószágát. A falu népe üldözőbe vette, de ő az elfogására menőkkel „keményen vagdalt pallossal, de egy ember fejszével meghasította a nyakszirtjét és akkor megadta magát.” Gere Mártont is megsebesítette. Ezenkívül

HBML. IV. A. 6/b. 1. d. No. 9„ 1972. okt. 6., U.o.: No. 11., 1713. jún. 30., U.o.: No. 20. 1717-1718.

31 HBML. IV. A. 6/b. 2.d. No. 42. 1724. jan. 12., HBML. IV. A. l/а. 7.k. 96. old., 1729. dec. 27.

32 HBML. IV. A. 7/a. l.k. 6-12. old.. 1739. jún.l.

33 U.o.: 2.k. 66. old., 1747, február 10., U.o.: 95. old. 1750. április 6.