A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság 1861-1871
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 133 ra (5,9%) a kiszabott büntetés nem állapítható meg, 15 vádlottat (8,1%) pedig a vád alól felmentették. Az első fokon kiszabott büntetések részletezését a 3.sz. melléklet tartalmazza. A törvényszék 86 vádlottal (46,7%) szemben az első bíróság ítéletét „űz abban felhozott okokbóV' hagyta helyben. A fellebbviteli ítéletek döntő többségének szövege ennél többre nem terjedt még akkor sem, amikor pl. a hadházi, böszörményi és nánási tanács a vádlottakat három23, a szoboszlói pedig négy heti fogságra ítélte,24 25 26 27 holott a Szabályrendelet 48.§-a szerint a városi tanácsok két heti fogságnál többre terjedő büntetést nem szabhattak ki. Egyébként a törvényszék csak elvétve hivatkozott helybenhagyó ítéleteiben az elsőfokú döntés helytálló voltát alátámasztó tényekre vagy a fellebbezésben előadottakra. így pl. a nánási városi tanács vakital mérés miatt hozott marasztaló ítéletének a helybenhagyását azzal indokolta, hogy vádlott a maga beismerése szerint, mások megbízásából egy hordó pálinkát szállított a lakására s azt kisebb-nagyobb adagokban többeknek szétmérte. Ezt kellőképpen bizonyította M. Zs. tanú, aki szemébe mondta vádlottnak, hogy tőle két ízben pénzért több-kevesebb pálinkát vásárolt. F. M. tanú pedig azt bizonyította, hogy vádlott már régebben a vakital mérést „dugaszban (titokban) üzte"}~ A szoboszlói városi tanács a vádlottat saját édesanyja házának felverése (lopás) miatt két heti fogságra ítélte. A vádlott fellebbezését írásban is megindokolta, a törvényszék azonban annak megállapításával, hogy „újabb védokokat nem hozott fel", az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta. Több esetben előfordult, hogy a bűncselekmény jogi minősítésének megváltoztatásával történt az elsőbíróság ítéletének helybenhagyása. így pl. a dorogi tanács a vádlottak cselekményét erőszakos feltartóztatásnak és becstelenítésnek, a törvényszék viszont a tanúk vallomásában előadottak alapján káromkodásnak és a közben elkövetett rr r n 97 erőszakoskodásnak minősítette. A szoboszlói tanács szándékos isHBML B.jkv. 2. k. 1863. március 10. №110., 3. k. 1866. január 4. №19. és 1867. március 11. №266., 4. k. 1869. június 3. №267-268. 24 Ua 3. k. 1867. február 7. №110. 25 Ua 3. k. 1868. február 1. №98. 26Uo. 2. k. 1863. június 10. №259. 27 Ua 4. k. 1869. július 2. №298.
