A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság 1861-1871
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 121 tói követett gyakorlatára tekintettel, bűntetteknél a testi büntetés alkalmazását megtiltotta. A mezei kihágásokról szóló 1840:IX.tc-nek a testi büntetésre vonatkozó rendelkezését azonban az 1848. évi törvények egészen nem törölték el és a közfegyelem fenntartása végett a kihágások minden egyéb nemeinél is nélkülözhetetlennek mutatkozott ennek a büntetési nemnek hatályban tartása mindaddig, amíg a törvényhozás azt más célszerű megoldással nem pótolja. Ezért az ITSZ úgy rendelkezett, hogy „a testi büntetés óvatos használata kihágásoknál” hatályban marad. De mivel az 1848:XXII.tc. 31.§-a a nemzeti őrsereg tagjait mentesítette a testi fenyítés alól, az 1848. évi törvényhozás szelleméből kiindulva, a mentességet a nemeseken és honoráciorokon kívül kiterjesztette az 1848:V.tc. szerint a politikai jogok gyakorlására feljogosított személyekre, ezek nejeire, özvegyeire és családjuk tagjaira is. A büntetést egyébként előzetes orvosi vizsgálat után, csak testalkatuknál fogva arra alkalmas egyéneken lehetett végrehajtani. A kihágások miatt hozott ítéletek ellen, a büntetés végrehajtása előtt, egyfokú fellebbezésnek volt helye s az ítélet kihirdetésekor a vádlottat erre a jogára ki kellett oktatni. Az ITSZ kifejezetten leszögezte, hogy a nemesek és nem-nemesek által elkövetett büntettek miatt indított eljárás tekintetében, a régi magyar törvények szerint fennállott különbséget megszüntette, de nem a nemes jogainak csorbításával, hanem a nem-nemesnek a nemeshez emelésével. Ezért vizsgálat alapján, vagy anélkül történt befogás, letartóztatás, szabadlábon hagyás, kezességre bocsátás, a védelem és perorvoslatok használhatása tekintetében a régi magyar büntetőtörvényeknek és gyakorlatnak azokat a szabályait, amelyek csak a nemesekkel szemben voltak alkalmazhatók, a nem-nemesekre is kiterjesztette. Bár a vallatásoknál kínzás vagy testi bántalmazás alkalmazását már az 1791:42.te. megtiltotta, az ITSZ szükségesnek tartotta ennek a ténynek rögzítését azzal, hogy a törvény megszegőinek megbüntetése iránt újabb intézkedésre nincs szükség.3 A hajdúvárosok tanácsainak elsőfokú bírói joghatóságát az ITSZ 37.§-a úgy állította vissza, mint amilyen 1848-ig volt. Ez azt jelentette, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól nem különült el, tehát 3 Uo. II. Bűnvádi eljárás l-9.§§. 300-301.