A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)

1831) levelét a letartóztatott nyitrai főszolgabírókhoz94 95; Pozsony és Zemplén megye feliratát; Győry Ferenc gróf (1773-1839) körözvényét, amelyet - 'Sombory szerint - „bolond fővel (hogy úgy szóljak) olyan hangon ír, mint a' hogy a' Cancellaris szokott Ő Felsége nevébe írni”93; a Gömör vármegyei alispán, Máriássy István (1753-1830) lemondását; a sokáig ellenálló Zala vármegyére küldött királyi leiratot az ottani alispán lemondásával együtt96; a magyar udvari kancellária előterjesztését, amelyben arra kéri az uralkodót, hogy az országgyűlés beleegyezése nélkül ne kívánjanak katonát. A felsorolt dokumentumok sorsa nem ismert, de nyilvánvaló, hogy ezekből Széchenyi tájékozódhatott a magyar vármegyék, a rendi ellenzék álláspontjáról. A legjelentősebb, a Bars vármegyei felirat latin szövege ma is a levél mellett fekszik; az viszont nemigen állapítható meg, hogy a 'Sombory-féle példány-e vagy a gróf által készíttetett másolat.97

Július közepétől látogatásai során a fentebb másodikként megjelölt cél került előtérbe. E hó 12-én Nagykárolyban felkereste a fiatal Károlyi György grófot (1802-1877), aki elkísérte Diószegre; oda július 16-án értek és barátja 19-én utazott el. Noha Károlyi vállalta a közreműködést a falkavadászat szervezésében és finanszírozásában, Széchenyinek nem tetszett az általa kicsinyességnek és fösvénynek minősített óvatossága.98 Pár nappal később, július 24-én Széchenyi egy hosszabb útra indult. Aznap Nagyváradon és Nagyszalontán időzött; sőt másnap is Szalontán maradt - nem tudni, miért.99 Július 26-án a

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 107

94 A túlbuzgó Győryt - nyilván szolgálatai fejében - 1827. dec. 30-án a király Bács- Bodrog vármegye főispánjává nevezte ki; Bács-Bodrog vármegye. 2. köt. Bp. 1909. 190. p.

95 Ballagi, 1897. 94-95. p.

96 Megemlíthető még, hogy Széchenyi és ’Sombory Imre kapcsolata nem szakadt meg. Amikor a gróf a Tisza-szabályozás ügyében Debrecenben járt, 1845. okt. 5-én találkozott ’Somborytval is - mint a kerületi tábla elnökével -, 1846 aug. 2-án pedig nála ebédelt; Széchenyi, 1978. 1057., 1 118. p. - Széchenyi utoló utalása a megyei ellenállásra: szeptember 6-án a Nógrád megyei királyi biztos, Wenckheim József báró (1778-1830) ügyetlenségét marasztalta el, becsvágyónak, udvaroncnak titulálva; Széchenyi, 1978. 308. p. Vö Viszota Gyula lábjegyzete: Széchenyi, 1926. 398 p.

97 Széchenyi, 1926. 387. p.

98 Széchenyi, 1978. 305. p.

99 Uo. 306. p. Bécsi ismretségükről: uo. 282. p. Május látogatásáról: Széchenyi, 1926. 367. p.