A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész (1823)
108 Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona. II. rész. Békés megyei Gyulán báró Wenckheim Józsefné Orczy Teréz bárónőnél (1791-1875) ebédelt; őt még a télen, egy bécsi bálban ismerte meg. Már a századához visszatérőben, május 15-én is kereste, de akkor nem találta otthon. Most a pazarló háztartást és a háziorvos, bizonyos Nicot tartuffe-i magatartását vette észre.100 Este ment tovább tényleges úticéljai felé. Előbb (július 27-én) a Bihar megyében, Sarkad alatt fekvő Megyes pusztán - ahol május közepén is megfordult - nézett szét. A kincstári birtok bérlőjével, Hengelmüller Mihály ügyvéddel korábbi keletű, még a lóversenyek szervezésének idejére datálható a kapcsolatuk. Most a gazdálkodás részletei, főleg a pénzügyek iránt érdeklődött, Hengelmüller éves számvetését le is másolta - nyilván tanulságként.101 * Napközben egy vadászaton is részt vett, ahol elkapta egy ha- talmas zivatar. A következő napokat - június 28-31. között - a szintén bihari Mezőhegyesen töltötte, ahol egy 1783-ban alapított kincstári katonai ménes volt. Május közepén szintén járt itt.103 Már akkor is úgy vélte és most megerősödött véleményében, hogy gazdaságosabb volna az államnak, ha bérbe adnák az intézményt; előzetes számítást is készített a várható haszonról. Az eredmény láttán ő maga is hajlandó lett volna árendába venni; harminckét évre 60 ezer forintot fizetne. Persze, nagyon jól tudta, hogy ez csak álom...104 105 Mezőhegyesen hallotta - és a hazai közéleti erkölcsökre igen jellemzőnek találta -, hogy a kamarai elnök, Majláth József gróf (1760-1825) egy ottani nyilvános árverésen kirívóan olcsón jutott hozzá egy ménhez. A gyanús ügylet és egy ostoba javaslata - „ha én törvényhozó volnék, megtiltanám a farok levágását” - miatt így élcelődött a magas rangú hivatalnokon: „Micsoda óriási gondolatok! Micsoda vállalkozó szellem! Micsoda nagysága az eszméknek! A császár kedvence!”къ Visszafelé jövet augusztus 1-jén 100 Széchenyi, 1926. 394. p. A látogatásról: Széchenyi, 1978. 306 p. A május 15-i látogatásról, amikor Hengelmüllert nem találta: uo. 298. p. Kapcsolatukról: Bártfai Szabó, 1943. 1. köt. 10. p.; Viszota Gyula lábjegyzete: Széchenyi, 1926. 121. p. A pusztáról: Fényes, 1851.3. köt. 78 p. 101 Széchenyi, 1978. 306. p.; Széchenyi, 1926. 393-395. p. 1112 Széchenyi, 1978. 298. p.; Fényes, 1851.2. köt. 96. p. ,Ch Széchenyi, 1926. 394-395. p., említi: Viszota, 1926. XLIX. p. 104 Széchenyi, 1926. 395. p. - saját fordítás. 105 MTAKK Ms 4229/267. - aug. 15. - Viszota Gyula tévesen olvasta ki a település nevét és a napló-kiadásban Félegyháza szerepel: Széchenyi, 1926. 395. p.; ezt vette át a válogatás szerkesztője is: Széchenyi, 1978. 306. p. - Almásy Ignác 1821-1825 között volt alkancellár. - A faluról: Fényes, 1851.2. köt. 216. p.
