A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)
A kertek közötti puszta területeket "majorsági földek"-nek nevezték. Egy részük legelő, más részüket a város használta, a városgazda irányítása alatt álló igás állatok (ló- és ökörfogatok) takarmányozására lucernával bevetve. Ismét más részüket bérbe adta, - máskor örökáron el is adta - a sertéshízlalással iparszerben foglalkozó polgárainak. Az utóbbiakon állandó lakóházakat senki sem épített, sertésaklok, raktárak, kutak és a gondozóknak valamiféle építmények voltak rajtuk. A város igazgatása az 1848. évi 23. te. alapján az év május 28-án a népképviseleti alapon megalakult közgyűlés által választott tisztikar kezében maradt a szabadságharc leverése után is. Csak az autonómia lett felfüggesztve három évig, míg a volt önkormányzati testület helyébe a községtanács 1854-ben meg nem alakult, az Észak-bihari megyefőnökség kemény ellenőrzése mellett a régi tisztikar látta el az igazgatási teendőket. Sőt épségben maradt az 1833-ban létrehozott alsó fokú igazgatási szervezet is. E szerint a belváros a hat főutca (Várad, Csapó, Czegléd, Varga, Német és Hatvan) szerint hat kerületre lett felosztva, a köztük lévő mellékutcákkal együtt. A hat utca élén két-két utcakapitány, 12 tizedes és ugyanannyi tízházgazda látta el a közbiztonságra való felügyeletet, az utcák tisztántartásáról való gondoskodást, a tűzoltási rendszabályok megtartását, a tűzoltó eszközök őrzését. A kapitányok és helyetteseik naponta megjelentek a városházán, felírták az utasításokat, a tizedesek és a tízházgazdák által közzé tették és végrehajtatták őket. A 6 kapitány évente 25 frt. az ugyanannyi helyettese 20 frt. fizetést kapott, a tizedesek fizetése évi 10 frt. volt. Az alsó fokú közigazgatásnak ez a rendszere az abszolutizmus korszakában végig fennál56 Városépítés első korszaka Debrecenben 5. kép. Légszeszgyár. Épült 1857-ben.
