A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Balogh István: A városépítés első korszaka Debrecenben (1850-1872)
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII 53 nélkülözte nemcsak a közeli osztrák és délnémet városok, de még a hazai nyugati és északi országrész nála jóval kisebb népességű és lényegesen szerényebb gazdasági erejű városok külső jegyeit is. A rendi korszakban jogi értelemben véve valóban város, igen széleskörű autonómiával. Funkcióját tekintve is annak tekinthető, hiszen a lakosságának 59 %-a kézműiparral, árucserével és szállítással foglalkozik, csak lakóinak 40 %-át lehet mezőgazdaságból élőnek tekinteni. Heti vásárai - hetenként négy napon - vonzáskörét 30 km-nyi, a négy jelentékeny országos vásáraiét 300 km-nyi sugarú körrel lehet megrajzolni.3 4 * A város beépített területe, - az árokkal körülvett belváros, az árkon kívüli "telepítvények", azaz külvárosok és az utcák együttesen 3750 - 3800 ha-t foglalt el.4 * A belvárosban 1850-ben 2651, a külvárosokban 911 polgári lakóház állottá J Fényes Elek fentebb idézett adata erősen kétes, bár pontos adatokkal nem, csak becsült számokkal rendelkezünk a korszak kezdő évére vonatkozva. A különböző szerzők, más-más forrás alapján számítva 27-31 ezer főre becsülik a lakosok számát. Szabó István: Debrecen 1848-1849-ben. Db. 1928. 45-46. o. Balogh István: Város és népe (- A szabadságharc fővárosa. Debrecen. Szerk. Szabó István) Db. 1848. 18-19. o., a főfoglalkozási arányokra, U. o. 21-38.0. A legutóbbi, - történeti demográfiai módszerrel végzett kutatásai alapján Kováts Zoltán 50.000 főre becsüli az itt lakók számát. Pest után még így is a legnépesebb magyar város. Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok (= Debrecen története, 2. k. 1693-1849. Szerk.: Rácz István.) Db. 1981.48. o. 4 Elsőnek 1882-ben közölt kataszteri felmérés alapján számolva. Tikos Imre: Földrajzi ösmertetés. (- Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása. Szerk.: Zelizy Dániel.) Db. 1882. 8. o. 3 A város közházai. (Kórház, katonai tiszti szállások, laktanyák, vendégfogadók, serfőző ház, kapus és csordás házak, bakterházak, csapszékek, a nagyerdei fürdő- és erdőmesteri ház) nincsenek e számban benne. Szűcs István: Szabad Királyi Debrecen Város történelme. Db. 1870. 881. o. 2. kép. Nagyerdei fürdő. Épült 1826-ban.
