A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Francz Vilmos: Adalékok a felnőttnevelési stúdiók történetéhez
239 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII feltárásával, népszerűsítésével, többszörösítésével, tárak közötti cseréjével, esetleg eladásával volt biztosítható. Ezek alapanyaga, az előállításukhoz szükséges szakemberek tiszteletdíja, szükség esetén más jellegű költsége is nagy összegeket igényelt. A meglevő eszközök, anyagok nyilvántartása, raktározása, karbantartása, funkcionáltatása a kiadásaink harmadik nagy, a munka mértékével együtt növekvő csoportja, s e vonatkozásban már státusz- és munkabér problémákkal is meg kellett küzdenie az anyaintézménynek. Nem képzelhető el ugyanis ilyen jellegű (tervező, szervező, médiagyártó, médiaforgalmazó, ismeretterjesztési szakmódszertani) munka magas színvonalon: hang-, kép- és fénytechnikus, fotós és filmes, nyomdász, feldolgozó médiatáros, kölcsönző-, tájékoztató médiatáros, a médiák hasznosításának, az általános és szakismeret-terjesztés szakmódszertanosa (szakmódszertanosai) nélkül. A rájuk váró munkálatokat az indulásnál rövid ideig elvégezhette az anyaintézmény általában képzett népművelő és technikus szakapparátusa, s az általuk foglalkoztatott külső tiszteletdíjasok alkalmi munkaközössége, de hosszú távra ez nem lehetett megoldás. Nem, mert az elvárt korszerűsítést csakis magasszinten képzett specialistákkal, művelődés-technikusokkal, művelődés-technológusokkal egy szűkén körülhatárolt szakterületen foglalkoztatva lehet csak megvalósítani. Ahol a figyelem képes összpontosulni a minőségre, a magas színvonalú szakmaiságra, mert minden szükséges kiegészítő ismeret, képesség birtokában van, pedagógus és népművelő; művelődés-technikát alkalmazni művelődés-technológusi szinten képes készségekkel bíró a felnőttoktatási stúdióban foglalkoztatott munkatárs. A tiszteletdíjas besegítők körének fejlesztéséhez is az ő szakértő és szervező munkájukra volt szükség. Minden problémánk között ezek voltak a legsürgetőbbek 1977-1978-ban. Emellett a következő évtől a működtetés minden terhe már az anyaintézményeké volt. Új eszközök formák: új tartalmak szolgálatában A jelszó: TÁRSADALMI HASZONNAL MŰKÖDNI, s fokozatosan bővülővel a művelődési szokások, képességek fejlesztésében, az ismeretek bővítésében, állandó korszerűsödésében, az ízlés, magata- rás, a világnézet fejlődésében nyomon követhető, mérhető társadalmi haszonnal. Valójában nem volt itt új szerep, elvárás, hiszen ezidőben
