A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Francz Vilmos: Adalékok a felnőttnevelési stúdiók történetéhez
240 Betekintés a felnőttnevelési stúdiók történetébe minden közművelődési intézményre ez hárult. Csupán a stúdiókkal szembeni figyelem, s az intézmények között eddig megoszló régi elvárások erősödnek fel, most a stúdiók szerepkörében összpontosulva is, mivel a technika általuk kerülhet legösszetettebben, legtágabb körben a felnőttképzésbe, s itt - a tervek szerint - lehetővé válhat a felkészültségünk magasabb fokán majd a tanuló felnőtt egyéni, de legalább kiscsoportos foglalkoztatása. Hiszen az információ-hordozókat a szervezett kollektív formák mellett az egyéni, szervezetlen tanulási folyamatokhoz is igazítanunk és biztosítanunk kellett. Ösztönözve ezzel a művelődés legmagasabb fokát: az önképzést. Tehát sokmindent másképpen kellett itt csinálnunk, mint a hagyományos intézményövezete- mkben (ismeretterjesztőben, öntevékeny művészetiben, kis- és nagyelőadóiban, tánctermében, színházaiban, klubjában, olvasótermeiben) szoktunk csinálni. Láttuk az induláskor: nem valószínű, hogy a megszokott szakkör, öntevékeny művészeti csoport, baráti kör, tanfolyam stb. tevékenységformák iránt csökken majd az érdeklődés; sőt az új infonnálási módok által a hagyományoshoz kötődő igény is növekedhet. Mindezért többfunkciójú övezeteket kellett kifejlesztenünk, amelyekben a hagyományos munka is és az új vagy újszerű egyaránt elvégezhető. Az induláskor nehéz volt megfogalmazni azt is, hogy mit kell, mit tudunk majd másképpen csinálni, s ez a másképpen mit is jelent majd valójában. Azt viszont reméltük, hogy sok korabeli formánk didaktikáján változtat a gazdagabb technikai lehetőség, ha sikerül az állandó vagy alkalmi vezetéses formák szakmai vezetőit képessé tenni az új lehetőségek hasznosítására ,vagy sikerül a technikai adottságokat fokozottabban igénylő új szakmai vezetőket beállítani. Mindkét utat járni kellett egyidőben, s ki kellett fejleszteni azt a magasan képzett szakmai irányító apparátust, amely az információhordozók hasznosításához képes a szakmetodikák kimunkálására, azok népszerűsítésére, elterjesztésére a megyei (más helyi) stúdióapparátusok bevonásával. Úgy véltük: nem lenne rebellió, ha ezek megyék közötti munkamegosztás révén az egyes stúdiók belső szakosodása mellett nevelődnének ki. Hiányuk viszont megbéníthatná az eszközöket. Minimálisra csökkenthetné az információhordozó anyagok hatását, mivel az időszak gyakorlatában teljesen ösztönösen alkalmazott módszeres eljárásokat a népművelés. Tudtuk: csak a káosz nő munkánkban, ha nem tisztázzuk, hogy az egyes médiatípusok, formák, tartalmak mire
