A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság (1757-1850)

rendelkezését s ítéleteik ellen - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - 1757 után is korlátlanul lehetett fellebbezéssel élni. Ez a jog megillette a vádlottat, - ha volt - a védőjét, a vádat képviselő tisztiügyészt és bizonyos esetekben a sértettet. A fellebbezést az ítélet kihirdetésekor kellett bejelenteni. A vádlott és védője által bejelentett fellebbezés esetén a városi tanács döntötte el, hogy a perorvoslatot birtokon belül, vagy birtokon kívül engedélyezi-e. Igen gyakran ez utóbbi mellett foglalt állást s ez azt jelentette, hogy a kiszabott büntetést (pálcázást) nyomban végrehajtották, a letartóztatásban lévő vádlottnak pedig a börtönben kellett megvárnia a másodfokú ítélet meghozatalát s akkor hajtották végre a jogerősen megállapított büntetést. Ez a gyakorlat a vádlottakat általában az első fokú ítéletben való megnyugvásra késztette. Erre utal, hogy 1757-től 1850-ig összesen 259 vádlott javára vagy terhére bejelentett fellebbezést bírált el a másodfokú bíróság. Ebben a számban benne vannak azok az esetek is, amikor a kerületi főkapitányhoz, vagy a királyi biztoshoz az első fokú ítélet ellen utólag benyújtott panaszokat, vagy a kerületi tisztiügyész által szintén utólag előterjesztett indítványokat a törvényszék fellebbezésként bírálta el és hozott másodfokú ítéletet.

Ami a fellebbviteli bíróságok elé került bűncselekmények minősítését illeti, 177 vádlottat (68,4 %) testi sértés, 41 vádlottat (15,8 %) vagyon elleni bűncselekmények és 38 vádlottat (14,7 %) különböző minősítés alá eső bűncselekmények elkövetése miatt ítélték el, vagy mentették fel a városi tanácsok. 3 vádlottal (1,1 %) kapcsolatban a minősítés - iratok hiányában- nem állapítható meg, s ez a megmaradt másodfokú ítéletből sem tűnik ki. (l.sz. melléklet)

A városi tanácsok a fellebbezéssel megtámadott ítéletekben 1 naptól 1 hónapig terjedő fogságot, 8-100 pálcaütést, pénzbüntetést, megfeddést, csak kártérítés, sérelmidíj és orvosi költség megfizetésére kötelező büntetéseket szabtak ki a vádlottakra. A fogság és pálcaütés kiszabható mértékére vonatkozó Utasítás tehát a gyakorlatban nem érvényesült s ezt a törvényszék hallgatólagosan tudomásul vette.

A 259 vádlott közül 228 férfi, 31 nő volt s valamennyien a hajdúvárosokban laktak. (2.sz. melléklet)

A hajdúvárosok tanácsai és a kerületi törvényszék az évszázados eljárásjogi gyakorlatnak megfelelően, a több vádlottas ügyekben is egy ítéletben hozta meg mindegyik vádlottra vonatkozóan az érdemi dönHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXII____________________15