A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 22. 1995 (Debrecen, 1995)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen kisebb vendéglátó egységei az 1900-1910 közötti években
120 Debrecen kisebb vendéglátó vállalatai 1900-1910 között... ott voltak a náluk nagyobb, erősebb versenytársak, az éttermek, a kávéházak is. A két kategória vendégei azonban társadalmi helyzetüket, vagyoni állapotukat tekintve jelentősen eltért egymástól. Míg az éttermek, kávéházak közönsége katonatisztekből, vezető állású közigazgatásiakból, jómódú kereskedőkből, gyárral, vagy nagyobb műhellyel rendelkező iparosokból tevődött össze, addig a vendéglők, kocsmák látogatói altiszti vagy legénységi állományú katonákból, a polgárság szerényebb jövedelmű rétegeiből (kiskereskedő, kishivatalnok, munkások) álltak. Megjegyzendő, hogy a belvárosban lévő 30-40 vendéglő, kocsma mellett - azokkal együtt - 1908-ban 93 vendéglős és 166 bormérő volt a városban. Ugyanis az ilyen típusú vendéglátó vállalkozások döntő része a kertségekben, az elővárosokban volt. Gyakran egy-egy utcában kettő-három is. Külön kérdés; kik lettek vendéglősök? kocsmárosok? Vendéglős az lehetett, aki képesítést szerzett. Ezt aránylag könnyen és hamar (2 év) meg lehetett szerezni. Kocsma nyitásához azonban elegendő volt az iparhatóságtól engedélyt kapni. Igaz megszorításként szerepelt; kocsmát templom, iskola, kórház, szanatórium, temető közelében tilos nyitni. De mivel - a kocsmák esetében - nem volt szükség a szakma elsajátítására, sűrűn előfordult, hogy valaki előzőleg tanult vasmunkás szakmáját otthagyva csapott fel kocsmárosnak (például Csömör Gyula). Schaff Gyula gépészként dolgozott. Szerencsétlenül járt, s jobb karját a gép leszakította. О kénytelenségből váltott szakmát és lett vendéglős. Kelemen József előbb fűszeres, Klein Ignác bőrkereskedő volt. Ellenkező mozgásra is akadt példa. Olyan vendéglős, aki nem találta meg számítását, elment füszerkereskedőnek (Fekete János). Az ellátás milyensége Ebben különbség mutatkozott a vendéglők és a kocsmák között. Az előzőek melegételekkel is szolgáltak, míg az utóbbiak - ha egyáltalán rendelkeztek ételkínálattal akkor - csak hideg ételekkel álltak vendégeik rendelkezésére. A vendéglők szívesen tettek közzé hirdetéseket az újságokban, vagy csak egyszerűen a bejárathoz írták ki krétával, hogy hurkaestélyt, halvacsorát rendeznek, vagy malactokányt, túrós csuszát ígértek. Csömör Gyula pedig pulykaestélyt ajánlott az
