A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék 1861-1871. évi működésének vázlata
gos, hogy amíg a letartóztatottaknak vagyona van, börtönbeli élelmezésüknek költsége az adózó közönséget terhelje. 1848 előtt a büntető ügyeket három havonként tárgyalta a törvényszék, 1862-től kezdve azonban már havonta, az elintézendő ügyek számától függően, több napig tartottak üléseket. Az első két csonka évet követően, 1863-1871-ig a tárgyalási napok száma évente 40 és 63 között ingadozott A bírói eljárás - miként 1848 előtt is - a megidézett tanúk vallomásának hitelesítésével kezdődött, ennek befejeztével a vádlottak újbóli kikérdezésével folytatódott. Ezt követően a vád képviselője /a tiszti fővagy alügyész/ a nyomozati iratok beterjesztésével, az ügyek természetétől függően, röviden vagy részletesen előadta a tényállást a bizonyítékok megjelölésével és indítványt tett a kiszabandó büntetés nemére és mértékére, valamint a bűnügyi és egyéb költségekben való marasztalásra. Utána a védő fejtette ki az ügy ténybeli és jogi megítélésére vonatkozó álláspontját, felsorolta a vádlott javára szolgáló enyhítő körülményeket, amelyek alapján az ügyész által indítványozottnái minden esetben enyhébb büntetés kiszabását, illetve védence felmentését kérte. A vád és a védelem képviselője sajátkezüleg írta be a tárgyalási jegyzőkönyvbe az általa előadottakat. A törvényszék előtti eljárásban minden ügyben kötelező volt a védő közreműködése. Ezt a feladatot rendszerint a tiszti alügyész, ritkábban a főügyész látta el, s ilyen esetben az alügyész képviselte a vádat. A törvényszék működésének most tárgyalt utolsó 1 1 évében mindössze 3-4 alkalommal jelentkezett védőként a vádlott által megbízott hites ügyvéd. A zárt ülésen meghozott ítéleteket az ülésszak utolsó napján a vádlott, védő és ügyész jelenlétében hirdette ki a törvényszék elnöke Ha a szabadlábon védekező vádlott nem volt jelen, a törvényszék az ítéletet az illetékes városi tanácsnak küldte meg kihirdetés végett. A törvényszék elnöke, illetve a kihirdetéssel megbízott városi tanács tisztviselője, köteles volt a vádlottat fellebbezési jogára kioktatni. Erre tett nyilatkozatát a tárgyalási jegyzőkönyvbe bejegyezték, a városi tanács pedig írásban tett jelentést a kihirdetés megtörténtéről és a vádlott nyilatkozatáról Ha az ítélet ellen az erre jogosítottak nem jelentettek 93
