A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán

polgároknak sertésnyájaik. - Ezekkel étetik fel az erdők makktermését."

Most pedig megmutatom néhány hiteles adat segítségével, mennyire mögötte maradt Debrecenben még a XVIII. és XIX. századok találkozásánál is a sertéstenyésztés a juhtenyésztésnek. A bizonyító adatokat a város régi adókönyveiböl vettem ki. Ezekben ugyanis megtalálható az adótárgyak értéke, illetőleg száma is. íme adó alá esett Debrecenben:

1772-ben Péterfia-utca nélkül juh 7000, sertés 798 drb;

1776-ban a város egész területén juh 8420, sertés 1503 drb;

1781-ben a város egész területén juh 15,032, sertés 1131 drb;

1795-ben a város egész területén juh 10,350, sertés 635 drb;

1805-ben a város egész területén juh 6971, sertés 1425 drb;

1835-ben a város egész területén juh 13,210, sertés 2101 drb;

1845- ben a város egész területén juh 11,982, sertés 4795 drb;

1846- ban a város egész területén juh 10,428, sertés 4117 drb;

1851-ben összeíratott juh 25,586, sertés 7400 drb.

Ez utóbbi állatállomány így oszlott meg: a Hortobágyon legelt 13,586 juh, a belső legelőn 12,000 fejősjuh. Sertésből a Hortobágyra esett 4300, a belső legelőre 3 100 drb. (Szöllősi János rendőrfőkapitány javaslata a város háztartásának megjobbítására. Közs. tan. Jkv. 1851 márc. 15.)

E kimutatásból megtetszik, hogy Magyarország egyik legnépesebb és legnagyobb állattenyésztő városában a XVIII. század végén évenként átlag 1000 körül mozgott az adó alá eső sertések száma. A juhászat mellett valóban igen alacsony. Hiszen a juhok száma tízszer- tizenötször annyi. Az arány a múlt század közepe felé észrevehetően változik a sertéstenyésztés javára. Most már a sertések száma meg