A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán

négyszereződik, sőt öt év múlva ennek is csaknem kettősére szökken. De ugyanezen idő alatt a most már főképpen gyapjáért tenyésztett juhállomány is 150 %-kal szaporodik.

Ekkor indul meg a debreceni sertéstenyésztés felvirágzása. A ser- téshízlalás nekilendülésével párhuzamosan egyre nagyobb területet foglal el egy annak előtte elhanyagolt kereskedelmi növénynek, a tengerinek termelése. Vetésterülete a múlt század végefelé már csaknem utolérte a kenyér- és más kalászos magvak vetésterületét Utóbbi évtizedekben termesztése megint hanyatlik. Mert - sajnos, megcsappant a sertéshízlalás jövedelmezősége is. - (1881-ben 26,670 kát. hold volt tengerivel bevetve a debreceni földön, az akkori vetésterület 34 %-a; ugyanakkor a búzáé, rozsé, árpáé, zabé együtt 34,685 kát. hold. Az 1933. évi Statisztikai Évkönyv szerint az előző években mintegy 25,000 kát, hold (14,368 hektár) a tengerivel bevetett terület, a szántóföld összterületének 30%-a; egyéb szemes terményeké 42,918 hold (24,698 hektár).

Különösen hangzik, de való, hogy a XVIII. század első felében alig találtam nyomát a tengeri vagy kukorica, másként törökbúza termelésének, a debreceni roppant nagy határban. Városi levéltárunk megfakult feljegyzései közül talán a legelső, legalább is az elsőknek egyike, amely a tengerit említi, 1699-ből való. Egy hitvesi hűségéről elfelejtkezett asszony inquisitiójával kapcsolatban esik szó a még akkor Debrecenben is inkább csak kertekben termesztett "tengeribúzáról". (Vár.Ltr. Jkv. 1699: 547. 1.) /E nevet ismeri már Comenius Amos 1673-ban megjelent szótára. Páriz Pápai szótárának 1708. évi lőcsei kiadása pedig Törökbuza néven. Rákóczi Ferenc levelezésében: Kukorica./

Szőke Jánosnak saját gazdálkodásáról az 1730-as években gondosan vezetett naplója teljesen hallgat tengeri vagy törökbúza termésről. A debreceniek más források tanúskodása szerint is akkor még csak búzát, kétszerest, árpát, kölest vetettek szántóföldjeikbe. A zabot sem emlegetik. Sőt a burgonya is majdnem ismeretlen, legalább is kelletlen konyhanövény még a XVIII. század utolsó harmadában is. Egy kvárté- lyos német katona 1787-ben szállásadó gazdája Komlósi Mihály szappanosmester ellen tett panaszában azt is előadja, hogy a gazda szolgálója nem tudta megfőzni és ehetetlenné tette a neki átadott

252