A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben

19, III. oszt. 80, IV. oszt. 104, V. oszt. 1. Elsőosztályú bormérést tartottak : Gramm Szilveszter a mai Piac-u. 7.sz. Vecseyház helyén; Svetics Mátyás kereskedő, Piac-u. 32. sz., nemes Uhrinyi Pál, ügyvéd, Piac u. 29.sz. (most Kisdebrecen nevű vendéglő), Erdélyi József professzor, Piac-u. 25. sz., Kulcsár Mihály szíjjártó, Piac u. 52.sz., nemes Kiss Orbán István kereskedő, Kossuth-u. 4. sz., továbbá Kun Kata és Marjalaky Mihály Széchenyi-u. 38.sz. alatt.

A szabad polgári bormérés behozatalától várt nagyobb mértékű közjövedelem emelkedése, ámbár az első években a város lakossága szaporodott, kereskedelmi forgalma is emelkedett, hogy mennyire nem teljesedett be, kitűnik, a következő adatok egymásmellé állításából:

Az 1824-tól 1833-ig eltelt 10 év alatt, a megunt régi rendtartás mellett a város összes jövedelme volt a bormérésből az akkori számvevőség hivatalos kimutatása szerint 134,323 conv. forint; a reá tett költség 15,297 conv. forint. Maradt tiszta haszon 109,025 conv. Ért. Ebből egy esztendőre 10,902 conv. frt és 33 kr esik.

A szabad bormérés behozatala után pedig 1834-1845-ig, tizenegy esztendő alatt a jövedelmezőség így alakult: bormérési taksákból befolyt összesen 54,828 ezüst frt és 30 kr. Huszonhárom városi vendég- fogadó, csapszék és vásártéri kőpince béréből pedig (a pusztai csárdákat nem számítva ide) ugyanazon idő alatt 77,820 frt 50 kr ezüstben. Vagyis a város összes jövedelme bormérésből e tizenegy évben 132,649 frtra rúgott. A taksabeli évi átlagos jövedelem 4984, a haszonbéri 7074, együtt 11,958 ezüst forint; csak ezerrel több, mint a régi rendtartás átlagos évi jövedelmezősége. Azonban e csekély jövedelmi többletnél bizonyosan nagyobbra értékelték, úgy a város, mint az állam érdekeinek nézőpontjából azt, hogy a bormérés szabadsága által megszaporodott az önálló keresethez jutottak, az adó-alanyok'száma.

A szóban forgó idő alatt a fogadók és csapszékek bére általában alábbesett. 1844-ben a Szeles nevű külső vendégfogadó és a két külső- vásártéri kőpince kivételével valamennyi kevesebbet jövedelmezett mint 1835-ben. A városi bormérő házakért 1834-ben árverésen 9766 frtot ígértek, míg 1843-ban, a már eladott és más célra fordított szentanna- és cegléd-utcai csapszékek nélkül csak 6299 fit azok évi

243